Tartalom

Előszó

Az 1956-os Intézet keretében működő Oral History Archívum régebbi hagyományait felelevenítve új életútinterjú-kötetet bocsát útjára. Az OHA íratlan szabályai szerint általában magyar visszaemlékezők életútját rögzítjük. Jelen esetben kivételt teszünk, bár nem teljesen térünk el a magunk állította korlátoktól, hiszen Georgiosz Vasziliu ugyan görög, aki Ciprus szigetén, az egykori brit gyarmaton született, de életének, pontosabban ifjúságának meghatározó részét Magyarországon töltötte. Tökéletesen megtanult magyarul, ma is szinte hibátlanul és főleg nagy élvezettel beszéli nyelvünket. "Én abban az időben természetesen görögnek éreztem magam, de ugyanakkor nagyon magyarnak is" - vallja magáról.

Georgiosz Vasziliu 1931-ben született Famagustában. Szülei megbecsült orvosok voltak, akik aktívan részt vettek a ciprusi baloldali politikai mozgalmakban és a szakszervezetek megszervezésében. Az ország gyarmati helyzetéből adódó problémákat látván kommunisták lettek, és ezt a döntésüket csak megerősítette a második világháború, a szülőföld német megszállása és a menekülés a nácik elöl. A világháború idején csatlakoztak a nyugati hatalmak oldalán az antifasiszta ellenálláshoz. A háború utáni görögországi politikai helyzet, a görög kommunisták által kirobbantott polgárháború és annak összeomlása azonban már kétségeket támasztott a gondolkodó és kételkedésre hajló baloldali értelmiségiekben. Különösen az olyan emberekben, mint az idősebb Vasziliu, aki a görög partizánhadsereg orvosaként megélte az Észak-Görögországban dúló polgárháború szörnyűségeit és az összeomlással járó pártvitákat, amelynek végül maga is politikai áldozatává lett.

Amikor az interjú készült, Georgiosz Vasziliu már régen szakított a kommunizmussal, mégis nagy megértéssel beszélt családja baloldali elkötelezettségéről. Több évtized múltán is rendkívüli átéléssel mondta el apja viszontagságait, politikai vitáit és kalandos sorsát a Szovjetunióban. Apja fokozatos szembefordulása a párttal igazolta az ő kibontakozó kétségeit, és apja sorsával történt szembesülése elősegítette szakítását a kommunizmussal. Ebben a döntésében még sok más élmény - főként a magyar forradalom katartikus hatása - is közrejátszott.

Hősünk 1950-ben Nyugat-Európán át a görög menekülteket befogadó Magyarországra érkezett. Magától értetődő módon azonosult a szocializmust építőkkel, s - némi kerülő után - elvégezte a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemet. Nagy Imre 1953-as programját követően az "új szakasz" lelkes híve lett, és barátai révén megismerkedett a pártellenzék tagjaival. Szembefordult a sztálini típusú rendszerrel, a szocializmus megreformálhatóságába vetett hite azonban ekkor még megmaradt.

1956-ban "azt hittük, hogy lehetőség van egy újabb kezdetre" - idézi fel az interjúban, és "tudtuk, hogy az embernek szabadnak kell lennie, hogy igazi demokráciát akarunk". Az emigráns görög - számos sorstársához hasonlóan - azonosult a magyar forradalommal. Ez késztette arra, hogy elvállalja a Hungaricus álnéven híressé vált politikai vitairat külföldre csempészését. Amikor gyanútlanul újra Magyarországra jött, azonnal őrizetbe vették, de nem fogták perbe. Elhagyta Magyarországot, és Londonban gyakorló közgazdásszá képezte magát.

Ciprus függetlenségének elnyerésekor tért vissza szülőföldjére, ahol a piacgazdaság erejében bízva önálló vállalkozásba kezdett, komoly szerepet vállalva az ország modernizálásában. Sosem szakított a közélettel, 1988-ban független jelöltként megnyerte az elnökválasztást, és egy cikluson át töltötte be a köztársasági elnöki posztot.

Georgiosz Vasziliu - akit nemcsak magyar barátai, hanem a rendőrségi iratok is Jorgosznak neveznek - sohasem szakított Magyarországgal, "haza"-járt Budapestre, ápolta kapcsolatait. 1991 októberében köztársasági elnökként lerótta kegyeletét a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában, és átvette a Nagy Imre-emlékplakettet.

Az interjú az 1956-os Intézet kezdeményezésére készült 1991. augusztus 26-án és 28-án Nicosiában, Ciprus fővárosában, az Elnöki Palotában, a brit főkormányzó egykori lakhelyén. Az elnök őszinte örömmel emlékezett vissza családja és saját múltjára, vállalva szülei - ma már "divatjamúlt" - történetét is. A beszélgetés magyar nyelven folyt, és a magnetofonról leírt szövegen csak a legszükségesebb javításokat végeztük el.

Az olvasó nem csupán egy elmúlt világba tekinthet be, hanem közelebb juthat annak megértéséhez is, hogy az európai (és persze nem csak az európai) értelmiség jelentős része számára miért tűnt logikus választásnak a kommunista mozgalomhoz való csatlakozás, majd sokak számára miért volt ennek törvényszerű folytatása a csalódás és a szembefordulás. Ez a kötet azt illusztrálja, hogy a magyar forradalom nemcsak a magyar értelmiség egy jelentékeny csoportját fordította szembe a kommunista párttal és annak eszméivel, hanem olyanokat is, mint a görög Georgiosz Vasziliu, aki emberi tisztességből és erkölcsi megfontolásból vált kommunistából modern gondolkodású polgárrá.

Budapest, 1999 októbere
Hegedűs B. András