---

Tartalom

Összetevők
Minotaurusz ellenében
Februári hangszerelés
Szoba-négyzetben
Tavaszóhajtó
Már enni is elég
Hajótörött kérdése
Útban a legenda felé
Anyaság
Kései Faust
Verskaszting
Fókusz
Évelő
Csak hidd a szárnyad
Lehetnék te
Genezis
Boldogság az utcán
A kamra előtt
Vasárnapi séta
Rossz helyek
Elesett vár
Költözés
Valaki elment
Vasárnap délután
Kárörvendők
Fehér sor
Fejtetőn
Suttogások indulás előtt
Már régen
Megrendelt jövőd
Egyszer beáll a csönd
Adjatok világot
Halott táj
Tábori dal
Gyermekszemmel
Megszületőben
Felmérés
Szemfényvesztés
Gyász
A nő
Tavasz, nem csak elméletben
Éjjeli jégeső
Életrajz
Világvég, apránként
Jóakarók
Hiányok nyelvén
Helytelen folytatás
Pazar tavaszi miniatűrök
Tudatlanok csatája
Kamaszok
Kifestős
Függőhidak
(álmomban beszélek)
Betűadós
Támaszaink
Halandók éneke
Utam
Lépések
Utolsó sorok
Néma szólamok
Utazás előtt
A dal
Hol vannak?
Fölösleges záporok
Rémlik, hogy tavasz
Hiányzó nap
Olyan jó, avagy ballada a máról
Gyötrelmek szobra
Lakomátok
Szó gyanánt méreg
Most értem
Kék helyett
Félem a légnyomást
Csodálkozásod
Nosztalgia
Pünkösd
Ablak mögötti világ
Küszöbön
Fel
Nyolc kép a lugasban
De profundis
Bújócska
Szürke nap
Mikor megered az eső
Kiégett áramkörök
Visszatéréseid
A Csomolungma jégcsúcsa
Vérrel rajzolt köröd
Ingyen-arany
Miközben
Csak egy szóra
Szépia
Elhallgatott szó zöldje
Az öreg halász álma
Kisember nótája
Hiány
Jövendölés
Csak felezővonalig
Eredendő
Madarasdi
Mint mikor földet ér
Hajnali hangpróba
Magánnyomozó
A ház
Most mondom
Üzenet
Tengerparti fecnik
  Impressions soleil levant
  Kérdés a rózsáról
  Örökölt kert
  Gyöngyöt látni
  Kilátás az ágyból
  Álmatlanság
  Ima
  Szonett a hullámokhoz
  Tűnődések
  Megtévesztés
  Harangokban
  Ma
A kagyló
A harmadik kívánság
Trójai éjszaka
Az, ki csillagot farag
Bökvers
Különbség
Éjjeli metamorfózis
Madárhang
Egyensúly
Szememmel nézi
Közbeeső kétely
Egyről ne kérj
Pillevadászat
Még látok
Madárfiak
Paprikajancsi halála
Csaláning
Emberből szobrot
A tipp
Selejtáru
Örökre befejezetlen
Variáció egy ars poeticára
Halálközelben
Tánc mint hit
Desdemona és a zongora
A hamu féltekéjén
Tájkép Van Gogh-gal
A kígyó jegyében
A lejtő művészete
Ősz hegedűre
Térkép
Farkasok éjszakája
Babona
Úrvacsora ecettel
Fekete kaméleon
Őszi dimenziók

Kritikai értékelések /Lendvay Éva, Cseke Gábor, Kapui Ágota/

---

Utószó

Ami megragadott ... a verseiben - valami feszülő energia, amely főként az igékben jelentkezett; nemkülönben egy kezdőknél eléggé nem értékelhető tömörségre való törekvés, szűkszavúság, elliptikus írásmodor: mintha erősen ledugaszolt palackban erős esszencia, robbanóötlet forrna. (...)

Benne... mono- és mini drámák [vannak]... a paraszti sorsról, öregségről, halálról; a saját különbejáratú asszony-emberi sorsról, s benne furcsa ékszerként, titkon felöltött, menyasszonyi ládából előszedett csodafátyolként - a vers, amelytől megszépül, elviselhetővé, sőt nagyszerűvé változik a derékszaggató, agyat-vesét zsigerelő hétköznapi lét. A vers, amelyben ugyanaz a drámai feszültség, robbanó nyelvi energia keres és talál magának utat a lírai beteljesülés felé mint amire annak idején felfigyeltem, ugyanolyan ökonómiával, ízléssel, mértéktartással, kerülve a közhelyet és igencsak módjával metaforikusán: tehát figyelemre méltóan modernül, ugyanakkor biztató módon tudatosan.

(Lendvay Éva)

B. Tomos Hajnal, bár témáiban szorosan kapcsolódik néhány jól meghatározott - igaz, tág - fogalomkörhöz (ilyenek a gyökerek, hagyományok, gyermekkor, humánum és természet kapcsolata, asszonysors stb.), ritkán járatja üresben költői "malmát", s amit abban "őröl", az ha darabos is, de friss, eleven, életközeli, frappáns, meggyőző. Szerethető, sugallatos, mégis nyílt költészet az övé, amely kerüli a csillogást, a mutatós szélsőségeket, nem a meghökkentés szándékával veti papírra lírai vallomásait, hanem mert kisugárzó erőt vél felfedezni a költészet szabályainak engedelmeskedő, sajátosan rendeződő szövegeiben. Úgy gondolom, hogy mindaz, amit leír, elsősorban őneki hoz valamilyen magas fokú elégtételt és örömérzést, vállalva az utódkihordás megpróbáltatásaira emlékeztető, rövid lefutású "versben szüléseket". Nem rendel mindent alá a versnek, de tudja, hogy a líra iránti elkötelezettség nélkül nincsen költészet. Ezért tér vissza újra és újra, bár kihagyásokkal, az önmegmutatkozáshoz, a nyilvános kitárulkozáshoz. Versei sosem lezártak, valamilyen formában folytathatók - de nem a vers síkján, hanem a befogadás bozótosában, ahol jól el lehet ugyan tévedni, de végül is mindig kiútra találhat az ember. (...)

B. Tomos Hajnal verseiből nem elsősorban a női érzékenység, a finom megfigyelések, a könnyed gondolattársítások tolakodtak elő, hanem a makacs kérdezés, a plebejus keménység következetessége, a józan belátás kesernyés szomorúsága, lírai szublimálása.

Igen, e kötet szerzője nem nőként, hanem költőként gondolkodik - anélkül, hogy elfelejtené vagy letagadná, hogy tapasztalati világa egybevág a dolgos asszonysorssal, az illúziótlan mindennapokkal, a küzdelemmel, a terhek tudatos cipelésével. Ezért aztán verszenéje sem cseng-bong unos-untalan, sőt, jókora disszonanciában fogant, amit elsősorban a gondolatok ritmusa és egymásba fonódása igazgat.

B. Tomos Hajnal lírája igazából most jutott delelőre: mindaz, ami őt költőként foglalkoztatja, az a mi belső szívügyünk is - csak lehet, hogy nem mindig tudunk róla, mert elkábítanak az időfolyam parthoz csapódó fodrai, hullámcsobogásai. E versekből belénk szüremlik az a tudatosság is - remélem -, ami a hagyományokhoz, a múlthoz kapcsol mindannyiunkat. Ez a múlt embereket, gesztusokat, magatartásokat, emlékeket jelent, és mindenek előtt szülőket, felmenőket, akik bennünket hagytak hátra maguk helyett, életre hívni vagy hallgatni ezt az apokrif muzsikát, amely csupa-csupa míves konstrukció, és mégis - mintha valóságos lenne...

(Cseke Gábor)

Alázat, beletörődés, megbékélés a sorssal, amely rá méretett. B. Tomos Hajnal halk szavú, szemlélődő és örökkön éberen figyelő költő, aki minden tapasztalásból szikrázó logikával vonja le a következtetéseket. Verseiből harmónia sugárzik, képei egyediek, metaforái lényeglátóak. Költeményeiben nem ritka az axiómaszerű, tömör konklúzió, a beletörődésre ösztönző végkövetkeztetés. Úgy látja a világot, a labilis emberi lét hibáit, a kisebbségi sors megélésének módozatait, mint egy beavatott, akinek az a küldetése, hogy segítsen az adott és megváltoztathatatlan dolgok elfogadásában. (...)

Az emberi lét különböző fázisainak megélése küzdelem az egyén számára. A végkifejlettel való megbékélést, a veszteségekből való gazdagodás lehetőségét fogadjuk el B. Tomos Hajnal verseiből!

(Kapui Ágota)

---