Merengés
Meglelted vadrózsák közt az ösvényt,
verôfényben andalogsz rajta,
a távolban egyvalaki keresztezi utadat.
Csipetnyi csipkeíz terjed szét a szádban.
Színültig van szíved káprázatos semmiségekkel,
mélyzöld bukszusok mellett
kegyvesztett ôrangyal keresi a szemed,
némán integet.
Bár a figyelmed lankad,
nem csüggedsz el,
érzed: jó úton haladsz.
Meglelted vadrózsák közt az ösvényt,
sötétben tapogatózol rajta,
árnyékok somfordálnak utánad,
tüskék csapódnak az arcodba.
Mikor kel fel végre a Nap?
DAYDREAM
You have found the path among wild roses
passing them in sunlight
somebody crosses your way in the distance.
Rosehip’s taste spreads in your mouth.Your heart is full of dazzling trifles,
a disowned angel – looking for your glance
beside darkgreen bushes is waving silently.
Although your attention is flagging, you don’t despair,
you know, you are on the right track.You have found the path among wild roses
groping around on it in darkness,
shadows creep up to you thorns strike your face.
When will the sun rise at last?(A szerzô saját fordítása)