„Két világ között állok, egyikben sem vagyok otthon, épp ezért kissé nehéz a sorsom” – mondja Tonio Kröger. A művészet okozta gyötrődés és az élet örömeinek megélése nem csak neki jelent nehézséget. Az alábbi netkötetben megjelenő 50 írásom is ezt a kettőséget erősíti. Egyszerre vagyunk ijesztően magányosak – nem csupán a lét végességével való szembesülésünkkor –, ugyanakkor képesnek kell lennünk feloldódni az élet kínálta élményekben is. Ehhez el kell engedni a félelmeinket. Életkorunk nő, önbizalmunk, egészségünk ezzel arányosan törik meg, akár bevalljuk, akár palástoljuk. Tovább építkezni emlékeinkből és emberi kapcsolatainkból tudunk.
Kedves Olvasóm!
Köszönöm a rám szánt idődet, remélem, nem bánod meg, hogy bepillantasz a korai Szilánkok verseibe, majd látod azt az ívet, ahová ötven fölött eljutottam. Kosztolányihoz hasonlóan már én sem akarok egy pincét kiinni. De jó ha megértjük, hogy ez a sok szépség, ami körülvesz bennünket, értünk is van. Nekünk is részesülnünk kell belőle nap mint nap.

Sárváry Mariann