---

Tartalom

A cservenkai tömeggyilkosság
A bori munkaszolgálat
A bánáti megérkezés
A megérkezés időpontja és körülményei
A tömeggyilkosság előzménye
A katonai alakulatok
A környezet
Cservenka község
A budapesti telefonhívás
A magyar katonai keret Cservenkán
A téglagyár
A megérkezést követő első nap a téglagyárban
A megérkezést követő második nap
A téglagyárban maradt munkaszolgálatosok helyzete
A magyar őrség és a munkaszolgálatosok kirablása
A tömeggyilkosság idején őrfeladatokat ellátó katonák
A tömeggyilkosság kronológiája és feltételezett okai
A tömeggyilkosság
A túlélés esélyei
A megérkezést követő harmadik nap
A gyalogmenetek Cservenka és Zombor között
Az áldozatok száma
A gyalogmenetek áldozatai
A téglagyári tömeggyilkosság áldozatai
Melléklet
Archív fotók

---

Bevezetés

A második világháború alatt hatezer magyar munkaszolgálatost vittek kényszermunkára a németek által megszállt Szerbiába. A munkaszolgálatosok kilencvennyolc százalékát zsidó származásuk, míg két százalékát vallási meggyőződésük miatt vitték büntetésből Borba. A zsidók és a kisegyházak tagjai (Jehova Tanúi, reformadventisták, nazarénusok) egyaránt a magyar Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében és magyar katonai felügyelet alatt éltek a táborokban. A bori bányákban és a Bor környéki hegyi vasútépítésen a német katonai szervezet, az Organisation Todt (OT) irányítása alatt dolgoztak. A németek Jugoszlávia lerohanása, 1941. április 6. után, hosszú távra rendezkedtek be a délkelet-szerbiai Borban is. A hadi helyzet azonban megváltozott és Románia 1944. augusztus 23-i kiugrása után - a több tízezer kényszermunkást és hadifoglyot alkalmazó - Bor környéki munkákat a németek felfüggesztették. A Honvédelmi Minisztérium kiadta a magyar munkaszolgálatosokat Magyarországra visszarendelő parancsot. A bori magyar őrszemélyzet, a magyar katonai keret mintegy 400 menetképtelen személyt hátrahagyva, két lépcsőben indította el a munkaszolgálatosokat. Az első lépcső 1944. október 17-én, míg a második 12 nappal később indult el gyalogmenetben. A második lépcsőben elindítottakat október 30-án a partizánok felszabadították a szerb hegyek között. Az első lépcsőben elindított kb. 3400 munkaszolgálatos sorsa azonban teljesen másként alakult. A Bortól Belgrádon át Titelig (Titel, Theisshügel) és Újvidékig (Novi Sad, Neusatz), majd Zomboron (Sombor) át Szentkirályszabadjáig vezető út legvégső állomásai német koncentrációs táborok voltak. Közben azonban a munkaszolgálatosok többségét meggyilkolták, míg kisebbik részük megszökött. Az út során a legtöbb áldozatot követelő tömeggyilkosságra a bánáti Torontálalmáson (Jabuka, Apfeldorf), a bácskai Cservenkán (Crvenka, Rotweil, Tscherwenka), valamint Cservenka és Zombor közötti útszakaszon és a dunántúli Abdánál került sor. Ezen helyszínek közül a legtöbb bori zsidó munkaszolgálatost Cservenkán (kb. 1.000 fő) október 7-én éjszaka, valamint a Cservenka és Zombor közötti útszakaszon (kb. 400 fő) október 7-én és október 8-án a gyilkoltak meg.

---