Horváth János
Az irodalmi műveltség megoszlása
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
BEVEZETÉS. KÖZÉPKOR ÉS HUMANIZMUS A MAGYAR IRODALOMBAN. AZ OLASZ HUMANIZMUS
I. AZ ELSŐ NYOMOK. NAGY LAJOS, ZSIGMOND
II. A HUNYADIAK MAGYAR HUMANIZMUSA
Zsigmond és Mátyás közt; I. Ulászló; V. László - Hunyadi János - Mátyás 1476-ig - Vitéz János - Janus Pannonius
III. MÁTYÁS ÉS BEATRIX KORA
Beatrix - Mátyás a változott helyzetben: külpolitikája; katonai, jogtudományi humanizmusa; mint renaissance-uralkodó; műveltsége, levelezése, könyvtára; a budai nyomda; platonista kapcsolatai - Galeotto; Bonfini; Ranzano - Magyar humanisták; Vitéz csoportja: Bánfalvai Miklós, Várdai István, Kosztolányi, Hanthó, Váradi Péter, Sankfalvi, Kálmáncsehi; Janus csoportja: Andreas Pannonius, Thúz Ozsvát, Fodor Kristóf, Vetési László, Garázda Péter, Megyericsei, Geréb László, Báthory Miklós, ifj. Vitéz János; a kincstartók: Dóczy, Ernuszt, Bornemisza
IV. KANCELLÁRIAI HUMANIZMUS A JAGELLÓK KORÁBAN
Általános kép. Király és kancellária; a főkancellárok: Bakócz, Szatmári, Szalkay; a titkárok csoportosulása - Bakócz csoportja: az Erdődyek, Vértesi János, Beriszló, Taurinus - Szatmári csoportja; titkárai: Thurzó Zsigmond, Móré Fülöp, Várdai Ferenc, Kesserű Mihály; pártfogoltjai: Hagymási Bálint, Magyi Sebestyén, Besztercei Lőrinc - A kis kancellária; Werbőczy, Bekényi - Cseh kancellária és bécsi kapcsolatok; Schlechta, Olmützi Ágoston, Bohuszláv; Celtis és a Sodalitas; Balbi; a kisebbek
V. MÁRIA KIRÁLYNÉ. ERASMUS ÉS LUTHER HÍVEI
Humanitas Erasmiana - Mária, Henckel János, Cordatus Konrád - Piso; Thurzó Elek, Eck Bálint: Thurzó János és Szaniszló; Ursinus Velius - Gosztonyi; Brodarics; Perényi Ferenc, Szalaházy, Frangepán Ferenc - Bartholomaeus Frankfurter Pannonus. - Az ifjabb nemzedék
VI. KOLOSTORI HUMANIZMUS
Nagyszombati Márton. Magyar nyelvű kolostori irodalom
VII. MAGYAR NYELVŰ VILÁGI MŰKÖLTÉSZET
Az énekhagyomány Mátyás udvarában. Humanista kezdemények. A fentmaradt verses emlékek. Kitekintés
JEGYZETEK
NÉVMUTATÓ
Bevezetés
A Szent István korában megindult, tiszta vallásos szellemben fogant irodalom még korántsem termette meg a maga legérettebb gyümölcseit, mikor a világi eszményű, olasz eredetű humanizmus némi úttörő előzmények után Mátyás támogatásával nálunk is honosodni kezdett. Ezzel kiteljesedtek kolostori és udvari irodalomnak a környezet és hivatás másféleségéből folyó, eredendő árnyalati különbségei, s nyilvánvalóvá lett az irodalmi műveltségnek rég készülődő "differenciálódása": vallásos és világi ágra való megoszlása. A humanizmus első szószólói és befogadói minden lelki meghasonlás nélkül léptek az új útra s abban a műveltségnek nem megosztóját, hanem gyarapítóját üdvözölték.
Nem is jelenthetett ellenhatást a Mátyás-féle új műveltség a Szent István-féle régire, hiszen emennek igazi kivirágzása - a kolostori irodalom - még csak utóbb lett elkövetkezendő. Mátyás maga nem kiirtására törekedett a régi szellemnek, hanem - atyja és anyja nyomdokain - megerősítésére és kitisztítására; s az általa is támogatott szerzetesi reformoknak nagy részük lett a kolostori irodalom előkészítésében. A mellett azonban világos öntudattal ápolta az újat, korszerű európai alkalmazkodással hódított meg új területeket a magyar műveltség számára. S a humanizmus csakhamar gyökeret vert az udvarhoz tartozó főpapság érseki és püspöki székhelyein s onnan kisugározva szerényebb egyházi gócokban is: oly erős gyökeret, hogy mikor a nagy király halála után jóformán minden műve összeomlott és füstbe ment, ez az egy - s csak ez az egy! - rendületlenül megállott, est az egyet Mohács végletes előszelei sem tudták elhervasztani, vihara sem kidönteni. Halála idejére a papság legműveltebbjeinek műveltség-váltása mondhatni egészen végbement.
Ezzel azonban előre nem látott, tervbe nem vett következmények is jártak. A magyar humanismus rendre átvette a külföldi forráshelyein kiképzett világnézeti formákat és bölcseleteket, újplatonizmust és erasmizmust, s lépésről-lépésre közelebb jutott ahhoz a közönyös világiassághoz, melyet dogmatikus szigor s benső vallásosság nem fegyelmez többé. Minthogy magyar humanizmus szinte kizárólag magyar főpapságot jelent, az elvilágiasodás e folyamata akarva nem akarva a reformáció javára dolgozott, irtva, gyengítve az ellenállásra hivatott erőket. Középkor és reformáció közt a humanizmus törte meg az átmenetek útját, sorsára hagyva a kolostorok megdöbbent világát, s pásztor nélkül a hívek seregét, mely pedig a laikus mozgalmak tanúsága szerint őszintén szomjúhozott bensőbb hitéletre.
A világi alapokra áthelyezkedő új műveltség azonban nemcsak ily nemleges - egyelőre bomlasztó - következményeket hozott magával. Nemcsak a vallástól való függetlenedés értelmében jelentett világiasságot. Fogékonyságot ébresztett a valláson kívüli értékek, főkép az esztétikaiak: a forma, a stílus szépsége iránt, a vallásin kívül a "szépirodalom" számára tárt kaput, műgondra nevelt s középkorunk kellő közepén oly irodalmi tudatosságot rögtönzött, aminőt immanens fejlődés még sokáig nem hozhatott volna létre s amely majd csak a felvilágosodás újabb segítségével, a XVIII. század végén vált igazán korszerűvé.
E formai, általában szépirodalminak minősíthető hozománya mellett eszmei, tartalmi pozitívumot is jelentett a humanizmus világiassága. A vallási közösségen belül, melyhez való kötelékeit közönyösen lazítgatta, egy új, világi szempontú közösség eszméjét dajkálta és tudatosította: a nemzeti közösségét, a római patriotizmus nagy példája nyomán. S ha a humanizmus sokszerű tüneményében van oly mozzanat, melyet Mátyás világos céltudattal ragadott meg s ápolt a maga "nemzetállama" érdekében, ez az kétségtelenül. Nem sok időbe telt, hogy a humanista patriotizmus a mozgalom nyelvkultuszával karöltve a nemzeti nyelv kiművelése körül is felismerte a maga hivatását.
...