---

Tartalom

Bevezető előzmények
A reáliskola keletkezése
A kifejlett régi alreáliskola
Néhány szó az alreáliskola mellett létezett tanítóképezdéről
Az alreáliskolával összekötött vasárnapi kereskedelmi és ipariskola
A régi alreáliskola utolsó évei
A tanintézet mint gymnasium
A tanintézet mint polgári iskola
A verseczi községi főreáliskola
A verseczi m. kir. állami főreáliskola

---

Bevezetés

Valamely város műveltségre törekvésének fokát leginkább azon buzgalmából mérhetjük meg, melyet iskolák alapítása és azok fenntartása körül kifejt. - Midőn a verseczi állami főreáliskola történetét megirni akarjuk, lehetetlen e város lakosságának különösen intéző köreinek törekvéseit nem méltányolnunk s áldozatkészségüket el nem ismernünk; hisz a tanintézet keletkezését, sok viszontagság közötti fennmaradását, mai állapotára jutását, kizárólag csak is Versecz városának köszönheti, mely, midőn azt a legújabb időben a magyar államnak, még pedig nem fukar kezekkel átadá, bizonyára nem csekély áldozatot tett le a Millenium alkalmából, a haza oltárára.

Igaz, hogy a verseczi főreáliskola, mint hazánk legtöbb középiskolája, csak e században és ennek is második felében keletkezett, tehát hosszú múlttal nem dicsekedhetik, mint, hazánk ősi városainak több század előtt, fejedelmi kegyből vagy főpapi javadalmakból alapított régi iskolái; de ne feledjük Versecz most száz éve még csak falu volt, és mint ilyen is két, egy szerb és egy német községből állott, s külön bírák: "knéz"-ek és "Schultheiszok" állottak élén.

Habár csak falu volt is Versecz, a kettős község mindig nagy gondot fordított iskoláira, úgy, hogy - mint Milleker Bódog által irt Versecz város történetében olvashatjuk - Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben a verseczi német községnek már osztrák minta szerint (normalmässig) berendezett népiskolája volt két tanítóval; s a szerb község is a Karlóczán tartott synodusban készült, legmagasabb császári jóváhagyást 1774. év nov. 29-én nyert tervezet alapján, úgy mint a délvidék más nagyobb városai iskolájának rendezéséhez fogott. Amazoknak - Versecz kamaralis birtok levén - a magyar tanulmányi alappal voltak sok alkudozásaik, de az azzal kötött szerződésben elvállalt kötelességük folytán, már II. József idejében önköltségükön s a községi tagok szolgálmányainak és segédkezésének igénybe vétele mellett, új iskola épületet sikerült állitaniok; ezeknek (a szerbeknek) a budai helytartósággal voltak bajaik, mely 1784-ben 17.407 sz. a. rendeletével a cyrill betűk helyett a latin betűk használatát parancsolta rájuk, mely rendeletnek végrehajtását sok huzavona után az 1790-ben megváltozott új viszonyok akadályozták meg.

Mindezeket csak azért emlitettük fel, hogy Versecz lakosságának a nevelés és oktatásügy körüli buzgóságát feltüntessük s előzményül szolgáljanak azon kedves emléknek, hogy Verseczen az első középiskola már 1790-ben állíttatott fel.

Az összes helység lélekszámának első hivatalos összeírásából tudjuk, hogy Verseczen 1792-ben volt 3140 róm. kath., 5214 gör. kel., 3 ág. hitv. és 45 izraelita; együttvéve 8402 lélek.

Az első középiskolát, "grammatikalis iskola" névvel a szerb község alapitá Szakabenti Joanovits József akkori gör. kel. püspök szorgalmazására. Megelőzte ez a valamivel később alapított karlóczai gymnasiumot is. Ezek valának a magyarországi szerbeknek hosszú időn át egyedüli felsőbb tanintézetei. A verseczi "grammatikalis iskola" az akkori gymnasiumoktól abban különbözött, hogy csak 4 évi tanfolyama volt, mig a gymnasiumoknak 6, és hogy benne költészetet és szónoklatot, melyek a gymnasiumoknak voltak fenntartva, nem tanítottak.

1806 évben már csak két osztályra apadt. Az első, alsóbb osztályban (classis grammaticalis) syntaxist tanítottak, classicus irókat ismertettek, egyébb tantárgyai voltak: Magyarok történelme, földrajz, ásványtan, mythologia és vallás; a második felsőbb osztályban (classis humanitatis) következők voltak a tantárgyak: Irálytan, remekírók ismertetése, kísérleti természettan, ó-kor történelme, általános földrajz. A tanítás nyelve a latin és német volt, segédnyelvekül használták a szerb és oláh nyelvet.

A múlt század végén ez iskola mellett tápintézetet is alapított Szakabenti püspök szegény de tehetséges tanulók ellátására, melynek fenntartásához sok magán ember is járult adományaival.

Azon szerbeknek, kiknek nem vala módjukban másutt látogatni magasabb tanintézeteket, ez iskola adott alkalmat arra, hogy itthon is elérhessék a műveltségnek akkoriban nem épen mindennapias fokát. - Meg is tett ez intézet mindent, a mi csekély erejéből kitellett, hogy a közóhaj igényeinek megfelelhessen; magas becsben is állott a délmagyarországi szerbek előtt, kikre nézve nagy jótétemény volt. Majdnem harmincz évig állott fenn, alig tudják hirét, hogy létezett; ki tudná kimutatni, mit és mennyit termett az általa elvetett mag a rá következett, időkben; s ki tudná kiszámítani mai műveltségünk, mai szellemünkből mennyi tudható be neki!

Úgy látszik, hogy ez iskolát, ha mindjárt gyérebb számmal is, a verseczi német polgárok gyermekei is látogatták, nem csak abból következtethetjük ezt, hogy a tannyelvek egyike a német volt, hanem főleg a következőkből. Versecz, melynek két községe időközben egyesittetett, szabadalmazott mezővárossá lett, s óhajainak főfokát, - hogy szabad kir. várossá lehessen, - már-már elértnek képzelte, midőn I. Ferencz 1817. év október 9-én itt mulatása alkalmával aláirta az okmányt, melynek alapján a várost feltételesen a szabad királyi városok rangjára emelte. - Nos hát Versecz városának együttes közönsége vállvetve azon igyekezett, hogy legalább e kisded tanintézete fennállhasson, fejlődhessék; de a budai királyi helytartóság 1819-ben feloszlatta a "grammaticalis iskolát" azon okon, mert a község nem tudott 69.000 frt tevő alapot kimutatni, melynek kamatai ezen iskola fenntartására szolgálhattak volna.

Ezen időtől fogva nem volt Versecz városának középiskolája egész a szabadságharczot követett időkig, habár az ily iskola létesitésének óhaja, s az arra való törekvés sem a közönség, sem a városi tanács kebelében nem múlt el soha. - Az 1822. évtől az 1848-ig terjedő időszak gazdasági üléseinek jegyzőkönyvei szerint fel-fel villámlik egy-egy erre vonatkozó eszme, mely életre nem kelt; fel-fel vettetik és megvitatik egy-egy terv, mely kivihető nem volt. Igy például 1822-ben, midőn megszünt az újvidéki gymnasium, azonnal lépéseket tettek, hogy az ide helyeztessék által; de valamint Újvidék nem tudta visszavétetni a megszüntető végzést, mert a tanulmányi alap követeléseinek eleget nem tehetett; úgy Versecz is hasonló okoknál fogva nem kapott gymnasiumot. 1835-ben maga a lakosság kisérlette meg a gymnasiumnak saját erejéből leendő felállítását. A tanácscsal egyetértőleg néhány városi polgár, névszerint Baumann Kristóf, Mihajlovics András, Seemayer Mihály s Herzog József gyógyszerész aláirási ívet indítottak meg, gyumasiumi alap létesítése czéljából. Az eszme oly pártolásban részesült, hogy rövid idő alatt mint önkéntes ajánlat 16.000 frt íratott alá. Az aláirt összeg tartozási tőkeként az aláírók kezei között maradt volna, kik évenkint csak annak 6% kamatait tartoztak volna befizetni. Ez a terv sem sikerült.

Verseczen ezentúl magánoktatás pótolta némileg a középiskola hiányát; a mennyiben mindig akadtak egyének, kik a tanulni vágyó ifjakat a gymnasium alsóbb osztályainak tantárgyaiból előkészítették s azután egyik-másik hazai tanintézetbe felvétették. - E nehéz munkával leginkább azon magyar tannyelvű népiskolának tanítói foglalkoztak, melyet a negyvenes években közös költségen a megye és város tartott fenn, a melyet mindjárt az ötvenes évek elején, a magyar iskolákra nézve oly mostoha korszakban, a felsőbb hatóságok feloszlattak.

---