---

Tartalom

BEVEZETÉSÜL
I. RÉSZ. POZSONY VÁROS ISKOLAÜGYI VISZONYAI A JEZSUITA-GYMNASIUM MEGALAPÍTÁSA ELŐTT. 1000-1627
A) Káptalani iskola. Városi Iskola. Latin iskola. Gymnasium
B) Az első pozsonyi iskola tanítói

II. RÉSZ. A JEZSUITA-GYMNASIUM TÖRTÉNETE. 1627-1773
I. Fejezet. A jezsuiták első telepe Pozsonyban. A gymnasium és collegium megalapítása. A gymnasium megnyitása. Az alapítvány tőkéjének és kamatainak biztosítása
II. Fejezet. A collegium anyagi gyarapodása. Birtokai és jövedelmi forrásai. Nevezetesebb alapítványok. Kisebb szerzemények és hagyatékok
III. Fejezet. A collegiummal kapcsolatos vallásos egyesületek, emberbaráti és művelődési intézmények
IV. Fejezet. Uj rendház és templom megszerzése. Az evangelicusok templomának lefoglalása
V. Fejezet. A collegium feloszlatása
VI. Fejezet. A jezsuita gymnasium belső élete és szervezete
VII. Fejezet. A jezsuita gymnasium igazgató- és tanitószemélyzete

III. RÉSZ. GYMNASIUMUNK ÁLLAMI VEZETÉSE ALATT. 1773-1812
I. Fejezet. Mária Terézia kora és a Ratio Educationis behozatala
II. Fejezet. II. József kora. A germanisatio. Az ösztöndíjügy rendezése és a tandíj behozatala. A gymnasium átköltözése a Clarissák egykori kolostorába. Ritkább fegyelmi esetek
III. Fejezet. A németesítő törekvések kudarcza. Az 1790/91. országgyűlés. A magyar nyelv mint rendes tantárgy. A franczia háborúk. A Ratio Educationis módosított alakjában
IV. Fejezet. Gymnasiumunk igazgatására, tanulmányi és fegyelmi állapotára, a tanárok irodalmi munkásságára és a segélyezésre vonatkozó nevezetesebb mozzanatok 1773-1812-ig
V. Fejezet. Gymnasiumunk igazgatói és tanárai 1773-1812-ig

IV. RÉSZ. GYMNASIUMUNK A SZ. BENEDEK-RENDI TANÁROK IDEJÉBEN. 1812-1850
I. Fejezet. A benczések átveszik az intézetet. A devalvatió. Gymnasiumunk igazgatójának új tiszte. A magyar nyelv kivívja jogait. A magántanulók és a priváták. E korszak főigazgatói. Az önvédelmi harcz
II. Fejezet. Gymnasiumunk tanulmányi és fegyelmi állapota a sz. Benedek-rendi tanárok idejében. Az intézet igazgatása. Tanárok és irodalmi működésük
III. Fejezet. Igazgatók és tanárok 1812-1850-ig

V. RÉSZ. GYMNASIUMUNK ÁLLAPOTA AZ ÖNKÉNYES URALOM IDEJÉBEN. 1850-1801
A) A benczés-tanárok utolsó és a Thun-rendszer első éve. Az "Entwurf" behozatala. Ez idő tanulmányi és fegyelmi állapotának rövid jellemzése. Az érettségi vizsgálat. A Thun-rendszer bukása
B) A pozsonyi gymnasiumban az 1850-61. években alkalmazott tanárok jegyzéke
C) A pozsonyi gymnasium 1851-1860. évi Értesítőiben közölt értekezések czimei

VI. RÉSZ. GYMNASIUMUNK TÖRTÉNETE AZ ALKOTMÁNYOS ÉBREDÉS IDEJÉBEN, 1861-1867, ÉS AZ ALKOTMÁNY VISSZAÁLLÍTÁSA ÓTA MÁIG. 1867-1896
I. Fejezet. A magyar tanárok átveszik az intézetet. Memorandum a magyar tanítási nyelv ügyében. A 66-diki hadjárat és a kiegyezés. Hatféle tanterv és háromféle rendtartás 30 év alatt
II. Fejezet.
  A) Gymnasiumunk igazgatására és az intézet külső életére vonatkozó fontosobb mozzanatok az 1861-től 1895-ig terjedő időben
  B) Tanárszemélyzet az 1861-1895. években. I. Igazgatók. II. Tanárok. III. Próbaéves tanárok; hitszónokok; rendkívüli tárgyak tanítói
  C) Gymnasiumunk 1863/64-1894/95. évi értesítőiben közölt értekezések czimei
  D) Gymnasiumunk személyzete a millennium évében
III. Fejezet. Gymnasiumunk taneszközei, szertárai, gyűjteményei. Az önképzőkör. A segélyzés ügye és az alapítványok. Az intézet épülete és temploma. Az Emericanum
I. Könyvtárak
II. Pénz- és éremgyűjtemény
III. Szertáraink
IV. Az ifjúsági önképzőkör története
V. Segélyezés. Alapítványok. Szegény tanulók gyámolítása
VI. Gymnasiumunk épülete
VII. Gymnasiumunk temploma
VIII. Az Emericanum
IX. Az Emericanum praefectusai, illetőleg rectoraí és vicerectorai

FÜGGELÉK
A) Intézetünk történetére vonatkozó fontosabb oklevelek, órafelosztások, módszeres jelentések, stb.
B) Gymnasiumunk főnemes származású, továbbá a közélet terén kiváló egykori növendékeinek névlajstroma
C) A jezsuita-iskolák órarendje
D) Gymnasiumunk tanulóinak létszámát feltüntető táblázat
E) Gymnasiumunk ösztöndíjas tanulóit feltüntető táblázat

BEFEJEZÉSÜL

---

Bevezetés

...

A keresztény egyháznak hazánkban való megszilárdulásával a pozsonyi káptalani iskola csakhamar a keresztény vallásos élet melegágyává lesz. Az állandó megtelepedés és a békés, keresztény polgári munka nyomában azomban jólét, vagyonosodás áll be; e város lakói a vagyoni jólét tudatában községi szervezetükben a municipális jogok által szabályozott politikai függetlenségre, szellemi életük irányzása dolgában pedig az egyházzal egyenrangúságra törekednek, s a XIV. század kezdetén a város autonóm jogainak fejlődésével lépést tart az egykori káptalani iskolának katholikus városi iskolává való átalakulása. Nem szakad el azért a pozsonyi keresztény iskola irányzására hivatott két tényező: a káptalan és a város hatósága egymástól, hanem az iskola körül teljesített szolgálatai fejében mindenik részt követel az iskola kormányzásából. Ez átalakulásnak meg voltak viharosabb mozzanatai is; de egészben véve, miként ezt hazánk múltja, meg a világtörténelem fejlődése mutatja, a két tényező megtalálta azt a "modus vivendi"-t, a mely egyfelől biztosította az egyház érdekeit a vallásos nevelés szempontjából, másfelől pedig jogok alakjában honorálta a polgárságnak az iskola fentartása körül szerzett érdemeit.

A középkor vége azomban új eszmékkel telíti meg az emberek elméjét. A középkori kizárólagosan vallásos világnézet a renaissance és a humanismus mozgalma folytán átalakul, az askesis helyett az élet reális felfogása lesz az embereknek a vezérelve. Az iskola is átmegy e korszakot alkotó változáson; a vallásosság helyett az újjászületett nagy classicus hagyományok művelése, ápolása az iskolák feladata, s az egykoron káptalani, majd városi jellegűvé átalakult katholikus iskola már a XVI. század elején latin iskolává fejlődik, és még e század közepén a gymnasium czimével tünteti ki a kor ízlése. Ámde ez az iskola ez alakban is még mindig a régi keresztény hagyományokhoz ragaszkodik; pedig a XVI. század közepe táján már erősen érezteti hatását az a nagy szellemi mozgalom, a melynek reformatio a neve és a melynek hovatovább érezhetőbbé válik politikai és közművelődési fontossága. A pozsonyi polgárság tömegesen megválik atyáinak ősi hitétől, és a protestantismus elveihez csatlakozva, nem tekinti többé magáénak azt az iskolát, a mely a katholicismust ezentúl is egyik alapelvéül vallja. Elvégre a protestantismus sikerei, a melyeket Pozsonyban elért, a végenyészet szélére juttatják az ősi katholikus iskolát; a polgárság levette róla kezét s a XVII. század elején az egykorú feljegyzés szerint, "katholikus ember nem iskoláztathatta gyermekét Pozsonyban", saját felekezetű iskolában.

A katholicus érdekek védelmezői és kiváltképpen a magyar katholikus egyház vezéralakjai nemcsak Pozsony politikai helyzeténél, hanem a katholikus egyház érdekeinél fogva sem nyugodhattak meg az egykori városi kath. iskola csendes jobblétre szenderülésében. Felbuzdulva tehát azon sikereken, a melyeket a katholikus egyháznak rendületlen harczosai: a jezsuiták iskoláik utján a veszélyeztetett katholicismus javára elértek, arra törekedtek, hogy a végenyészet szélére jutott ősrégi katholikus városi iskolát a XVII. század elején a jezsuita gymnasium alakjában régi helyén, de új alakban, az új feladatokra teljesen felfegyverzetten feltámaszszák. Többeknek van ezekben a törekvésekben részük, de hogy 1627. november 5-dikén a pozsonyi jezsuita gymnasium megnyílt, az egyes-egyedül Pázmány Péternek, történelmünk és közművelődésünk ez óriásának, az érdeme.

A nagy egyházfő által alapított pozsonyi gymnasium múltja ezentúl teljesen hű tükre hazánk politikai és művelődési törekvéseinek.

A megtámadott és Pozsony városában csaknem teljesen elbukott katholicismusnak és a XVII. század elején itt oly hatalmas protestantismusnak létért való küzdelme, az ellenreformatio fokozódó sikerei, hű kifejezést találnak gymnasiumunk XVII. századbeli történelmében. Az ellenreformatio győzelmi kiáltása, és az elbukás szélére juttatott pozsonyi protestantismus panaszhangja a XVII. század 70-es éveiből visszhangzik nemcsak a pozsonyi jezsuita-collegium, hanem gymnasiumunk falairól is, fölidézve a magyar haza politikailag egyik legküzdelmesebb és legszomorubb korszakának emlékét. A szatmári békét követő kor nyugalma, majd a felvilágosodási mozgalom szülte eszmék, nemkülömben az állami, illetőleg a felvilágosult fejedelmi mindenhatóság megalapítására irányuló törekvések nemcsak a jezsuita rend feloszlatásában nyilvánulnak, hanem gymnasiumunknak külső és belső szervezetén gyökeres változtatást idéznek elő, annyira, hogy utóbb, a XVIII. század végén és a XIX. elején, gymnasiumunk évtizedről-évtizedre, sőt úgyszólván, évről-évre feltünteti a régi és az új idők között dúló halálos tusát, a középkori eszmékre támaszkodó absolutismusnak és a XIX. század vezéreszméi: a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveinek döntő csatáját. A felébredt nemzeti öntudat, a magyar fajszeretet, a magyar nyelv és nemzet titáni küzdelmei az idegen kormányzó hatalommal és elavult honi rögeszmékkel, gymnasiumunk egyik-másik szűkszavú aktájában sokkal hívebb és jellemzőbb kifejezést találnak, mint az 1790-től 1825-ig megjelent politikai iratok bármelyikében.

Gróf Széchenyi István fellépte, a nagy reformmunka minden phasisa, a nemzeti és alkotmányos megerősödés minden egyes mozzanata nyomot hagy intézetünk múltján. Ez az idő 1845-től kezdve 1848-ig, miként hazai történelmünk is, a legvérmesebb remények, 1849-től 1860-ig pedig a sötét reménytelenség korát tünteti fel. Az alkotmányos ébredés hajnala 1861-ben gymnasiumunkban is új lángját gyújtja meg a hazafiui tevékenységnek s az idő csakhamar betölti a nemzet leghőbb vágyát. 1867-ben a bölcs, jó király és a higgadt, önérzetes nemzet egymást kölcsönösen megértve, kibékülnek s a magyar nemzet anyagi és szellemi életének fonalát maga kezdi tovább fűzni. Ezóta nagyot, óriásit haladt a magyar nemzet; de semmi sem mutatja jobban e haladásnak méreteit, az eddig végzett nagy munkát és a jövő feladatait, mint az iskolák története, s velök gymnasiumunk múltja. A kezdet nehézségeiből eredő bizonytalanság, az alkotásvágyból származó túlbuzgóság, a nagy alkotások, és évszázadokra kiható kezdeményezések váltakoznak az 1867-től máig létrehozott tanügyi alkotásokban, és ezek hatását gymnasiumunk ilyen, vagy amolyan alakban, de minden esetben megérezte.

Ezeknek előrebocsátása után elmondhatjuk, hogy bölcs gondolat volt gróf Csáky Albin egykori minisztertől, hogy a magyar haza ezeréves fennállásának alkalmára az iskolák történetének megírását elrendelte. Mert ha igaz, hogy a művelődés közössége, és a magyar nemzet külömböző tagjainak a nemzeti cultura nagy alkotásaiban való összeforradása biztosítéka a további ezredévnek: mi lehetne alkalmasabb művelődésünk közösségének bebizonyítására, mint iskoláink múltjának feltárása, a melyből kiderül, hogy bár nyelvi, nemzetiségi, politikai és egyéb körülmények sokszor ellentétes törekvéseket láttatnak történelmünkben, mégis e haza és nemzet minden tagja az ellentétes törekvések daczára részese annak a magyar a melyre már nagy nyugoti nemzetek is tisztelettel tekintetnek. A magyar trónon országló Árpádok, az Anjouk, a Hunyadiak, Jagellók, Habsburgok, a honfoglaló magyarság és azon jövevény népek, a melyeket a magyar nemzet évszázadoknak előtte vendégeiül befogadott, valamennyien serényen fáradoztak azon a nagy nemzeti munkán, a melynek az ezeréves Magyarország az eredménye és a mely az ezredéves kiállítás fényes palotáiban bámulatra ragadja a világot. Közös kincsünk a múlt, közös birtokunk a jelen, közösen kell mindnyájunknak még fényesebbé és hatalmasabbá tennünk az egységes magyar nemzetnek a jövőjét, mert hisz a magyar nemzet múltjával dicsekedhetni büszkévé tehet mindenkit; jelenének örülni felemelő, jövőjén fáradozni édes kötelesség.

Ezeket vontuk le tanulságul a pozsonyi gymnasium történetéből. Sorsának alakulásában részük van királyoknak, papoknak, polgároknak, szerzeteseknek, katonáknak, országnagyoknak, vallási, felekezeti, nemzetiségi, politikai súrlódásoknak; s mégis e sokféle tényező összeműködésének eredménye: egy intézet, a mely miként a múltban, úgy a jelenben is becsületes, vallásos embereket és polgárokat nevel a magyar hazának.

Az volna legfőbb jutalmunk, ha ezek a tanulságok e mű minden olvasójának szívében örök betűkkel bevésődnének.

Pozsony, 1896. junius 8-dikán
Dr. Schönvitzky Bertalan

---