---

Tartalom

ELŐSZÓ

FRANCISCO O. RAMIREZ-JOHN BOLI: A NÉPOKTATÁS POLITIKAI MEGTEREMTÉSE: EURÓPAI KEZDETEK ÉS VILÁGMÉRETŰ INTÉZMÉNYESÜLÉS

Az állam oktatási törekvései 1900-ig: történelmi vázlat
A kevésbé fejlett és kevéssé befolyásos országok
Poroszoroszág
Ausztria
Dánia és Svédország
Olaszország
Az uralkodó európai hatalmak: Franciaország és Anglia
Franciaország
Anglia
A népoktatás politikai szerkezete: az európai kezdetek
A nemzeti társadalom európai modellje
Az európai modell átalakulása és fejlődése
Reformáció és ellenreformáció
A nemzeti államok kialakulása és az államközi kapcsolatok rendszere
A piacgazdaság kialakulása
A népoktatás politikai megteremtése és a világméretű intézményesülése
Jegyzetek
Bibliográfia

PETER V. MEYERS: ELEMI ISKOLAI TANÍTÓK A XIX. SZÁZADI FRANCIAORSZÁGBAN: PROFESSZIONALIZÁLÓDÁS KONFLIKTUSOKKAL
A tanítók és az egyház
A tanítók és a szülők
A tanítók és az állam
Jegyzetek

---

Előszó

Az utóbbi években hazánkban is megnőtt az érdeklődés az oktatás és az állam, az oktatási rendszer és a politikai rendszer kapcsolatának a kérdései iránt. E kérdéskör történeti vizsgálódások nélkül nemigen közelíthető meg. Tágabb történeti perspektívában is elemeznünk kell, hogyan zajlott le az iskolák állami rendszerbe való szerveződése, hogyan épültek ki az oktatás feletti politikai ellenőrzés intézményei, milyen politikai erők játszottak szerepet a modern oktatási rendszerek kialakulásában. Az a két tanulmány, melyet az OPI "Értékelési Központ Közleményei" és az "IskolaMester" c. sorozatok közötti együttműködés keretében most közzé teszünk, ennek a kérdéskörnek a tanulmányozásához kíván segítséget nyújtani.

Ramirez és Boli tanulmánya azt a folyamatot mutatja be, melynek során a XIX. századi Európa államai egymással vetélkedve teremtették meg nemzeti oktatási rendszerüket. A szerzők azokat a politikai és kulturális kényszerítő erőket próbálják meg feltérképezni, melyek hatására kialakult a nemzetépítés valamennyi európai állam által osztott modellje, s amelyek e modell egyik fontos alkotóelemévé tették az egységes, kötelező és állami ellenőrzés alatt működő tömegoktatás kiépítését.

Meyers tanulmánya az oktatási rendszerek fejlődését meghatározó politikai erők egyik legjelentősebbikének, a nevelői szakmának kialakulását mutatja be a XIX. századi Franciaország példáján. A szerző azt kívánja bizonyítani, hogy a tanítás professzionalizálódása nem egyszerűen az oktatás modernizálódásának kísérőjelensége, hanem annak a küzdelemnek az eredménye, melyet egy társadalmi csoport a nagyobb elismerésért és önmeghatározása jogáért folytatott.

Azok a problémák, melyeket e két tanulmány elénk tár, noha a múlt században gyökereznek, ma újra érdekessé váltak. A nemzetek ma is sok szempontból hasonló kihívások előtt állnak, mint egy évszázaddal korábban: a lemaradás vagy felzárkózás sorskérdése nehezedik rájuk. Az a modernizációs kihívás, melynek tudatosodása társadalmi méretekben valójában csak napjainkban történik meg, bizonyos szempontból hasonló politikai válaszokat kíván, mint a XIX. század kihívása, sok szempontból azonban nagyon is eltérőeket. Az itt olvasható két tanulmány talán hozzájárulhat annak a megértéséhez, hogy e válaszadáson belül milyen szerepe lehet az oktatásra irányuló állami politikának, s annak átlátásához, hogy melyek e politika lehetőségei és korlátai.

Budapest, 1988. augusztus
Halász Gábor

---