---

Tartalom

A ház / Casa
Október 12. / 12 Octombrie
a díszebéd / banchetul
jódból nincsen kiút / ieudul fără ieşire
gipszbaba / păpuşă de ghips
nánfalva / năneşti
pantelimon 113 bis
Olt utca, 305-ös szoba / Olteţului 15, camera 305
koncentrációs mámor / şlagăre de concentrare
gyalogmuri / petrecere de pietoni
a korrektor / corectorul
hiszekegy ianuş-sal / crezul cu ianuş
bárányszarvacskáimra felírandó: / pe corniţele mele de miel:
kilencven / nouăzeci
foltonfolt szentség / sacrul şi peticul
macskajaj a parton / greaţă la mal
séták a veremben / groapa cu alei

Cseke Gábor: gyalogmuri avagy miért utazunk momfába

---

Utószó

Furcsa, némileg szégyenkezésre is okot ad az, ahogyan közel 15 évvel visszhangos indulása után, Ioan Es. Poppal és költészetével megismerkedtem.

Pedig úgy lenne ildomos, hogy egy költő - egy alkotó - föltűnésekor ne csupán szűkebb (lokális, nemzeti) környezete kapja föl a fejét, hanem az értékelvűséget perdöntő fontosságúnak tartó minél tágabb közvélemény is, hiszen a világban hovatovább mind általánosabb tendencia a nyelvi akadályok lebontása, minimalizálása.

Ioan Es. Pop pedig nem a tegnap tűnt fel a román költészetben, ott volt ő a nyolcvanas évek végén- a kilencvenes évek elején is, mégpedig nem akármilyen teljesítménnyel, így juthatott ma már a román líra kiemelkedő derékhadába. Költészete is a kiteljesedés, a kiérleltség erejével sokkolja az olvasót. Személyesen az internet jóvoltából került hozzám ember- és alkotásközelbe, Petrecere de pietoni (Gyalogmuri) című kötete révén, amely 2003-ban jelent meg először a ploieşti-i Paralela 45 Kiadónál; számos kritikusa szerint egyfajta betetőzése mindannak, amit indulásától a beérésig alkotott.

...

A magyarított verseskötet 2006 óta hevert kézirattáram mélyén, olykor előkerestem, belefeledkezve a fordítás élményének felidézésébe. Olykor úgy tűnt, hogy kiadására is nyílik némi esély, mert a fordításról egyre-másra érkeztek vissza a kedvező visszajelzések, s ez alól maga a költő sem volt kivétel, aki több csatornán megpróbált tájékozódni arról, hogy a magyar nyelvet alaposan ismerő barátai, kollégái mit tartanak fordításaimról. Itt most csak Mircea Opriţának, a budapesti Román Kulturális Intézet egykori igazgatójának véleményét idézem: "Véleményem szerint a szövegek jól hangzanak magyarul, a versek gördülékenyek, van ütemük. Nem tudnám kommentálni a fordítás finomságait, mert nem rendelkezem akkora tapasztalattal a magyar irodalmi nyelvet illetően. Viszont azt hiszem, komoly fordító kezére kerültél..."

Ennyi nekem elég is volt ahhoz, hogy jól érezzem magam és elkönyveljem az elvégzett munkát. Elfáradt mórnak éreztem magamat, aki megtette azt, amit tennie kellett, és most már akár el is utazhatok momfára, vagy nánfalvára. Mindkét helyen úgy érezhetném: haza érkeztem.

Csakhogy az élet itt nem állt meg: Ioan Es. Pop költészetét - merem remélni, internetes közléseim révén is -, egyre inkább értékelték a határokon túl, beleértve a magyar nyelvterületet is. Nem véletlen, hogy 2013-ban a költő a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik díszvendége volt, rendre felkeltve olyan költő-fordítók figyelmét, mint Demény Péter vagy Balázs F. Attila. Némileg fájó szívvel, ugyanakkor elégtétellel nyugtáztam az előbbinek a Látóban megjelent fordításait, hasonlóképpen a szintén erdélyi gyökerű Balázs F. Attila vállalkozását, aki az általa vezetett kiadó révén végre megvalósította azt, amit Ioan Es. Pop költészete már jó ideje megérdemelt: magyarított szerzővé avatta az AB-Art Kiadó égisze alatt a jelenleg is Bukarestben élő költőt. A nem mertem kiáltani soha című válogatás 2013-ban immár a második kiadásban jelent meg, s ez felbátorít engem is arra, hogy tíz évvel ezelőtti munkám eredményét elhelyezzem a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában. Ioan Es. Pop költészetének tág nyilvánosság előtt a helye.

Csíkszereda, 2006-2017

---