---

Tartalom

Előszó
Bevezetés
I. Az antik örökség
II. Az örökség továbbadása: Bizánc és Itália
III. Az örökség újrafogalmazása: a Karoling-kultúra
IV. A Karoling kultúra továbbadása: dómok, monostorok, iskolák
V. "Pannonia quae et Ungaria"
VI. Priscianus, Cassiodorus és a "musikos anér" Magyarországon
VII. Kelet és Nyugat között (Bizánc és Párizs)
VIII. Bologna vagy Párizs?
IX. A stúdium sorsa Magyarországon
X. A deák és deákossága. A "clericus chori" és a "procedens"
XI. "Virágok virága." Misztika - költészet - anyanyelv
Befejezés
A felhasznált irodalom
  1. Forráskiadások
  2. Tanulmánykötetek
  3. Egyes művek, tanulmányok, cikkek
Táblázat
Térképek
Helynévmutató
Személynévmutató
Tárgymutató

---

Előszó

A magyar irodalmi műveltség első fél évezredének teljességre törekvő, megragadó szépségű rajzát Horváth Jánosnak köszönjük. (A magyar irodalmi műveltség kezdetei, 1931; Az irodalmi műveltség megoszlása, 1935; A reformáció jegyében, 1953.) A régi magyar literatúrának ez a szép hármas tüköre a maga sajátosságai szerint is nagy feladatok megoldását jelentette, felkeltette az érdeklődést, folytatásra ösztönzött. Középkori és kora újkori művelődésünk egészét az európai kultúrához fűző szálak felfedésére Kardos Tibor vállalkozott. (Középkori kultúra - középkori költészet, 1941.) A középkori poézis magyarországi visszhangját - tényekben vagy lehetőségekben - e művében mutatta be. Sok évtizedes várakozás után megszületett az 1000-től 1600-ig terjedő hatalmas korszak teljes műfaji perspektívában mozgó, marxista módszerű feldolgozása, melyet Klaniczay Tibor irányított és tekintélyes részben maga is végzett. Ebben a legújabb, kitűnő összefoglalásban az irodalmi alkotó munka hordozójaként jelent már meg a literátus, a deák.

A littera és a litteratura történetével szinte állandóan párhuzamosan foglalkozva lettem figyelmes azokra a jelenségekre, tényekre, összefüggésekre és folyamatokra, amelyek deákjainkat az első leírt betűtől az irodalmi alkotó munkához, vagy legalább annak mesterségbeli kezdeteihez, az iskolás utánzáshoz elvezették. Így vált világossá, hogy a literátust, kivel a régi Magyarország életének szinte minden területén találkoznunk kell, csak a littera ismerete és a "litteratura" birtoklása tehette azzá, ami neve szerint volt. Mi volt hát a literatúrája? Ha ezt sikerülne megállapítani, a fentebb elősorolt munkákban már méltatott, szép teljesítményeket technikailag lehetővé tevő művelődési struktúra első rétegéhez tudnánk eljutni.

Ezzel a meggondolással fogtam hozzá a deák műveltség megalapozása problémáinak, a deákság nevelőiskoláinak, világi értelmiségünk kialakulása körülményeinek a magam eszközeivel történő vizsgálatához. Az elvi alapok tisztázottságán túl a gyakorlati metodika kialakítása nem csekély nehézségekkel jár. Ez a vizsgált anyag természete miatt senkit sem fog meglepni. Ami hazai emlék felhasználható volt vagy útbaigazításul szolgált, többnyire időbeli kontinuitás nélkül, magányosan bukkant fel. Adatok, jelenségek, forrásterületek összefüggően alig mutatkoztak. S az adat önmagát meg nem magyarázván, az interpretációra más megoldást kellett kialakítani.

Úgy kellett szinte dolgozni, ahogyan a régész teszi a földből véletlenül előkerülő épületelemmel, melynek funkcionális szerepével tisztában lévén, ki tudja jelölni a töredék helyét az ismert szabályosságok szerint rekonstruálható egészben. Ebből az analógiából (mely nem a problémák azonosságán, hanem csak hasonlóságán alapul) kiindulva a deákosság tartalmára vonatkozó utalásokat, szórványos, kronológiailag rendszertelen adatokat kellett viszonyítani annak az egésznek rekonstruálható képéhez, melyhez egykor tartozniok kellett.

A feudális társadalmi forma azonossága alap és művelődési struktúra szerint szilárdan kapcsolta Magyarországot a középkori Európához. Az analógiák elvi jogosultsága ebből adódik; gyakorlati alkalmazásuk a hazai történeti valósághoz való arányításukkal történhet. Ezért kellett először - a bevezetőben majd megindokolandó formában - a középkori európai civilizáció különböző megvalósulásait ábrázolni: azokat, amelyek a hazai literatúra leglényegesebb összetevőit szolgáltatták. Az ő jobban és biztosabban megismerhető egészük segítségével kíséreltem meg azután a hazai töredékeket értelmezni, deák műveltségünk tartalmának megismeréséhez közelebb jutni, és így az egykori Magyarország népeinek még közös literatúráját is - fő vonásaiban legalább - rekonstruálni: Hungáriát Európa segítségével jobban megérteni.

Budapest, 1976. szeptember.

---