---

Tartalom

Előszó
I. Bevezető gondolatok
1. Általános megjegyzések
2. Missilia szórásának példája az irodalmi forrásokban
3. Ludi mint a missilia szórásának színtere
4. Az auctor-források értékelése
5. A "panem et circenses"-elv mint retorikai τόπος
6. A iactus missilium a jogi forrásokban
7. Részösszegzés - áttekintés

II. A kifejezések eredete: a iactus és a missilia jelentése a forrásokban
1. A iactus a forrásokban
2. A missilia jelentésköre
2.1 Excursus: nummi és aes mint a iactus missilium további tárgyai

III. Az occupatio mibenléte, helye a forrásokban
1. Az occupatio fogalma
2. Az occupatio feltételei, joghatása általában

IV. A derelictio a Digestában, a források szerkezete
1. A 'derelictio' előfordulása a Digesta szövegeiben
2. A derelictio fogalmi elemei (D. 41, 7 és a iactus merciumra vonatkozó egyes szövegek alapján)
3. Excursus: a tengerbe hajított árukról
3.1. Fogalmi elemek
3.2. A naufragium
3.3. A másodlagos irodalom
4. A derelictio problémakörének összefoglalása, a derelictio joghatásai
5. A derelictio speciális esetei

V. A traditio és a iusta causa traditionis kérdése
1. A traditio általában
2. A iusta causa traditionis kérdésköre
3. Következtetések a iusta causa traditionis és a iactus missilium kapcsolatáról

VI. A iactus missilium tényállása
1. A primer források vizsgálata
2. Problémafelvetés: a szövegben nyitva maradó kérdések
2.1. A szövegek terminológiája
2.2. A traditio in incertam personam kérdése a szövegekben
2.3. A Pomponius-szöveg indokolásának problémái
3. A források elsődleges értékelése
3.1. A szövegekben közös állítás
3.2. Hipotézis: derelictio és occupatio egysége
4. A iactus missilium irodalma
5. Saját koncepció

Összegzés
Summary
Résumé
A jegyzetekben használt szakirodalmi hivatkozások rövidítéseinek jegyzéke

---

Előszó

Jelen kismonográfia a 2012-ben megvédett doktori értekezésem utolsó fejezetének átdolgozott és kibővített változata. A doktori értekezés, amely a "Radix omnium malorum - A pénzzel összefüggő egyes római dologi jogi kérdésekről" címet viselte, a iactus missilium témakörét főként és elsősorban a pénz oldaláról igyekezett feldolgozni: abban a kontextusban a fő kérdés az volt, hogy jogi szempontból mit tekintünk pénznek, és hogyan megy végbe a pénz tulajdonának megszerzése. Az eme kérdésekre adott válaszokat mintegy alátámasztandó került sor akkor a iactus missilium tényállásának vizsgálatára. Ám ez a témakör - mint azt a szekundér irodalom is jól mutatja - alkalmas az önálló vizsgálatra, jóllehet a kor jogászai számára nem tartozott a legérdekesebb kérdések közé, az utókor számára mégis kellőképpen rejtélyesnek tetszhet, leginkább azért, mert kevéssé illeszkedik a hagyományosnak mondott dogmatikai keretbe.

A kutatás hátteréről elmondható, hogy amikor az 1997-1998. tanévben római jogot hallgattam Zlinszky János professzor előadásában, sok más mellett különös érdeklődéssel töltött el a tulajdon és birtok fogalmainak elválasztása, a római tulajdon kezdeteire vonatkozó eszmefuttatások, valamint a familia pecuniaque fogalom értelmezése, a források professzor úr általi bemutatása, és az ezekből levonható következtetések. Talán ez volt az első olyan pont, amikor elsős hallgatóként évfolyamtársaimmal megérezhettünk valamit azokból a távlatokból, amelyek a római jogban mint diszciplínában, nem pedig mint tantárgyban rejlenek. Később még inkább lehetővé vált az ismeretek elmélyítése, amikor másodéves koromtól kezdve részt vehettem a tanszék munkájában. Adott volt a lehetőség, hogy a római joggal való, az eddigieknél magasabb, de még közel sem tudományos szintű foglalatoskodás vehesse kezdetét, irányított önképzés formájában. Ez volt a professzor úr módszere; sokszor mondta Jézus szavaival, hogy sokan vannak a meghívottak, kevesen a kiválasztottak. Azok, akik abban a munkában, közös gondolkodásban részt vehettünk, talán nem is igazán értettük még ezeknek a szavaknak a súlyát, elegendő volt mindössze a lehetőség, hogy egy műhelyhez tartozhatunk, és az előny, amit a római jogi ismeretek frissen, naprakészen tartása jelentett a polgári jog tanulása során. Végzésem után, a doktori képzés megkezdésekor kerültem napi kapcsolatba az új tanszékvezetővel, El Beheiri Nadja docens asszonnyal. Nem tagadom, hogy az általa alkalmazott megközelítés elsőre szokatlan volt, de semmiképpen sem idegen! Idővel rá kellett döbbennem, hogy az a szemléletmód, az az irány, ahonnét, és ahogyan megközelíti a római jogot, mindenképpen járható útja egyrészt a tárggyal foglalkozásnak, másrészt a tárgy oktatásának is. A szakmai beszélgetésből alapkérdések jól megfogható köre rajzolódott ki, jelesül, hogy mi is áll az egyes szabályok, elvek, jogászi döntések hátterében; mi jellemzi a jogászok gondolkodásmódját? Mi az oka annak, hogy - amint azt Paul Koschaker, Theodor Heuss és Peter Stein is megállapítják - a görög filozófia és színház, a római jog és a keresztény eszmerendszer mind a mai napig meghatározó kulturális öröksége Európának? Megjegyzendő, hogy a Tanszék ilyen alapállású kutatási iránya hazánkban mindenképpen egyedülállónak mondható, mi több - figyelemmel a nemzetközi trendekre is - az is bátran állítható, hogy nemzetközi színtéren is igen kevés hasonló alapállású kutatóközösséggel lehet találkozni.

Ezek a gondolatok vitték el a kezdetben még a iactus missilium kapcsán is összességében meglehetősen egyszerűnek tűnő alapkérdést elvontabb irányokba. Az ugyanis nem volt kétséges, hogy - a német terminológiára utalva - az a Sonderstellung, amely ezt, a még graduális hallgató koromból "magammal hozott" tényállást jellemzi, magában a pénz-, vagy ajándékszórás tényében rejlik. Kérdés maradt azonban, hogy miként és miért. Soha nem volt teljesen világos, miért is kezelte a pandektisztika traditio in incertam personamként ezt a tényállást, ekként úgy gondoltam, érdemes részletesebben foglalkozni ezzel a résztémával is. Röviden ez annak a kutatásnak a háttere, amelyből a jelen kismonográfia született.

Amiben ez a kismonográfia többet és mást kínál az olvasónak a címből kiolvashatóhoz képest, az jobbára a vizsgálódás hátterében meghúzódó felfogás.

...

Budapest, 2013 Karácsonyán
A szerző

---