A nemzetet fiainak munkája teszi nagygyá és boldoggá. Az érzelem, mely természettől csatol szeretet és ragaszkodással az édes haza földjéhez, mindenek lelkében erős ösztönt szül: kitartással küzdeni a saját és így közvetve a mások boldogságáért. E törekvésben némelyek mások fölött kitünnek s a századok emlékezetes munkája őket a nemzet vezéreivé avatják. De tisztelet, elismerés és hódolatos hála csak azoknak lesz osztályrészükké, kik e mások fölé emelkedést valóban önzetlen és tiszta törekvések eredményeként birják; mert a későbbkori történelem nem lehet hizelgő s részrehajlóvá s meg tudja különböztetni az igazi érdemet a szerencse véletlen kegyeitől.

A főrangú család, melynek nemes sarjadékai ma örömünnepet ülnek, közel két század óta van összeforrva a magyar haza történetével. Régi idők homályos multjában Némethonnak frankoniai részéből a wenckheimi Hunt uralkodói családból vette eredetét, melyhez a kegyeletes hagyomány egy szép mythoszi regét csatol. Aldorfi és rubensbergi gróf Isenbard neje, Irmentrud egy szegény nőt látott, ki hármas ikreket szült; a grófné hűtlenséggel vádolta e miatt a nőt, a ki ezért arra átkozta a grófnét, hogy tizenkét fiugyermeket szüljön; a mi midőn csakugyan bekövetkezett, az anya férjétőli félelmében azokat vízbe fojtani rendelte; de a kik férje által véletlenül feltaláltattak és titokban felneveltettek. E tizenkét ifjú a világ különböző részeibe elszéledve a Hunt, Canis, Hundston stb. családok törzsei lettek. Ezek egyikétől származtak ama Hunt és Posnán vagy Paznán utódok, kik Géza vezér alatt Magyarhonba költöztek s a honnak és a királynak hasznos szolgálatokat tettek.

A wenckheimi Hunt-család tehát a Canis és Hundstonekkel. - a Welfek és Guelphektől, - Nagy Károly császár sógornéjától, Irmentrud grófnétól, gróf Isenbard nejétől származtak le.

Ezen ősrégi főnemes család egyik ága wenckheimi Wenck János fia, báró Wenckheim József Ágoston az 1732. évben elvette Békés vármegyének néhai boldogemlékezetű ura és főispánja báró Haruckern János György leányát Mária Cecíliát; az ezen házasságból származott báró Wenckheim József pedig elvette az édes anyjával testvér báró Haruckern Johannának, férjezett báró Gruber Ferencznek leányát, Gruber Teréziát. A Haruckern-család az 1775. évben fiúágon kihalván, ezen leányági részen örökösödött a Wenckheim-család és pedig az óriási terjedelmű Haruckern birtokon öt egyenlő leányági részben. - Ezen Wenckheim József és Gruber Teréziának két gyermeke volt: József Antal (szül. 1780., † 1852.) és Ferencz Lipót (szül. 1785., † 1888.). József Antal egyetlen leánya Wenckheim Krisztina; Ferencz Lipót négy fiú, József, Károly, Antal és Rudolf gyermekei közül pedig Károly grófnak fia Wenckheim Frigyes gróf.

Az így 1732. évben Magyarországba elágazott Wenckheim-család tagjai azonnal a haza szolgálatába szegődtek és honfiui munkásságukban rövid évtizedek alatt valóban a hon szolgálatában, harczok tüzében küzdötték ki az elismerő kitüntetést, úgy hogy az első hazánkba jött Wenckheimnak fia, József, a törökök, poroszok és frankok ellen viselt hadjáratokban mint ezredes, majd Szabács és Nándorfehérvár ostrománál mint tábornok oly hősi elszántságot és bátorságot tanúsított, hogy I. Ferencz király által az 1802. év ápril 9-én magyar gróffá neveztetett ki.

Ezen aránylag rövid időtől fogva a Wenckheim név mindenütt feltünő és áldástterjesztő módon szerepel a haza vezérszerepet vivő főurai között.

József Antal, az igazi demokrata főúr, mint a legkitünőbb mintagazdák egyike ismeretes; báró Wenckheim Béla Magyarország miniszterelnöke; Wenckheim László Békésmegye társadalmi és egyesületi terén visz vezérszerepet; s hogy a megyéknek, melyekben élnek vezéreivé, az országnak dicsőségei s büszkeségévé lettek mind, kivétel nélkül: tanúja e mai ünnep is, midőn az egyszerű családi ünnepély örömünnepévé válik az egész vidéknek, hol élnek, az egész körnek, melyben működnek, az egész országnak, melynek koronás királya épp az imént adá a legszebb kitüntetést az igazi honfiúi érdem elismeréseül e nemes család ünnepelt tagjának.

Kik ma ünnepet ülnek: Gróf Wenckheim Frigyes és neje, Wenckheim Krisztina grófnő az 1872. év junius 18-án léptek a szent házasságra. És az őseiktől öröklött hazaszeretetben, keresztény erényekben, igazi mély vallásosság és honfiúi buzgalomban annyira fölülemelkedtek a mai kor hanyatló erényei felett, hogy nemcsak a család, melynek rajongva szeretett idősbjei, de az egész főrangú nemesség, a politikai elvtársak, a tisztelők és alattvalók ezrei, az egész ország vezérül tekintik őket s mindnyájuknak öröme az ő ünnepük, huszonöt éves házasságuk napja.

Szálljon tehát e mai napon szivünk hódolata zengő énekként e nemes főúri család felé, e kicsiny emlék pedig, bár gyenge szóval megírva, hirdesse az ő erényeiket, jótetteiket, melyek a család körében alig párját találó szeretettel, a jótékonyságokban bámulandó áldozatokkal, a nemzetgazdászat terén az igazi bölcs okosság és munkásság fényével ragyognak.