Csiszta 30
Fonyód
2002. szeptember 7.

A túrakiírást otthon hagytam, azaz a könyvtárban. Nem tudtam, csak azt, hogy szombat reggel lesz a túra, és hogy a fonyódi vasútállomáson lesz a rajt. Nem tudtam azt sem, hogy mikor lehet nevezni, se a szintidőt, se semmit. Úgy gondoltam 7 előtt oda kell érnem, mert, ha csak 6-7-ig lehet nevezni, akkor lőttek a túrának. 6 órakor elindultam Bélatelepről. Megnéztem a "Kismentő" állomásnál a buszt. 6:13-kor volt kiírva valami, nálam 6:15 volt. Akkor elmentem a bélatelepi vasútállomásra. Az meg be volt zárva. Menetrendet nem találtam. Akkor nekivágtam gyalog. Szeretek ott baktatni, de most nem nagyon akartam plusz kilométereket beletenni a lábaimba. Kb. 2 km lehet az út a fonyódi vasútállomásig. Odaértem 6:50-re. Felderítettem a nevezés helyét. Annyira jól sikerült az időzítés, hogy én voltam az első nevező. Utánam még két nő nevezett, hozzájuk csapódtam. Egyikük 21 éves volt. Tetszett. A másik az előzőnek a nagynénje volt, de kb. 40 éve ellenére igen vonzó volt. Tehát hozzájuk csapódtam, amit azért ők se bántak, mivel hármunk közül csak nekem volt térképem, igaz majd húszéves...

Tetszett a szervezés. Otthon hagyta a szervező az útvonalleírások fénymásolatát, ezért le kellett írni. Szerencsére néhány sor volt az egész. Összesen két ellenőrző pont volt, a második egy telefonfülke számának felírása... Minden esetre annyira vadregényes túra volt, hogy csuda. Csisztaország, berek, csatornák, kisvasút sínjei közötti végeláthatatlan baktatások. Nagyon jó volt. Végig azon röhögtünk, hogy más nevezett-e rajtunk kívül. Azt hittük, hogy nem, ami biztos dobogós helyet jelentett volna hármunknak. A végén megkérdeztem, azt mondta a rendező ember, hogy néhányan jöttek még Budapestről. De szerintem tíz embernél többen nem indultak...

Fonyód-Csisztapuszta-Pálmajor-Imremajor-Balatonfenyves volt az útvonal. Az egyik túratársnőm azt mondta, hogy nem közlekedik a kisvonat, ezért bátran baktattunk a sínek között. A vége felé kicsit elfáradtam. Egy kicsit helyrebillentett, amikor a kisvasút sínjein vagy tíz-tizenöt sínjáró kiskocsi jött szembe. Volt kézi hajtású, volt benzinmotoros, többnyire háromkerekű kis járgányok. Nagyon mókás volt az egész. Integettünk nekik, ők meg nekünk. A végén kiderült, hogy a kisvasút napja vagy mi volt.

6 és fél óra lett a vége. A célban várni kellett a szervezőre vagy fél órát. Akkor beszélgettünk még egy félórát vele, majd egy újabb fél órát a két nővel beszélgettem, s csak utána indultam haza. Nem sokat teketóriáztam, nekivágtam gyalog. 3-4 kilométer volt Fenyvesről Alsóbélatelepig, olyan 50 percembe tellett. Úgyhogy a 28 km-t előtte-utána kissé megtoldtam...