Fehér-VÁR-Palota 40
Székesfehérvár
2002. november 16.

Szombaton megjártam az első maratoni távot. Teljesítettem a Fehér-VÁR-Palota 40 teljesítménytúrát. 42, 61 km, 900 méter szinttel.

Ott is aludtam, 400 forint volt a szállás, 500 a nevezési díj. 10 óra volt a szintidő, 8 óra 1 perc alatt jártam végig. Csak az utolsó 3 km ment nehezen, akkor kezdtek kissé a térdeim fájni. De nem volt olyan vészes, mint a legutóbbi 35 km-es bükki teljesítménytúra.

Azért sikerült viszonylag gyorsan a túrát megjárni, mert az első 10 km-en egy 50 év körüli "nagymenővel" mentem, és próbáltam vele a lépést tartani. Hát odáig bírtam. Kissé el is szontyolodtam, hogy gyenge vagyok, de aztán amikor kiderült, hogy 8 óra alatt (azaz felett egyetlen perccel) sikerült, kissé helyreállt megtépázódni vélt önbizalmam. Sok fényképet készítettem, remélem jól sikerülnek, bár néha menésből lőttem a géppel... Iszkaszentgyörgy településen is átment a túra, ennek külön örültem, mivel gyűjtöm a Szent György nevű helyeket, illetve a György nevűeket is. Az előbbiből ez az első, ahová eljutottam, sima György résznevű települést meg nem is igazán tudok. (Bár lehet, hogy Balatonszentgyörgyön is voltam már, de az már régen volt, és akkor még nem gyűjtöttem ilyesmiket.)

Láttam szélturbinát Inotán, sőt le is képeztem a róla visszaverődő fényt.

Nagyon jó idő volt tegnap túrázni, és az új bakancsomra egy rossz szavam sem lehet.

Gyönyörű város lett ebből az Alba Regia-ból, sajnos este mikor odaértem már sötét volt, s nem tudtam fényképezni, reggel induláskor pedig még sötét volt. Pedig lett volna mit hazahoni egy filmszalagon a fotómasinában... Többek között az Országalmát is le akartam fotózni. Szerencsére ez látható a kitűzőn (bal oldali kép), ott volt a rajt, a jobb oldali képen pedig a várpalotai vár fényképe van, amivel szemben volt a cél. Egy eszméletlen érdekes szobrot fedeztem fel az Országalma melletti sikátorban. Sajnos ez sem lett most lencsevégre kapva. Íme a sztori. Városnézés, sötét, ismeretlen város. Sikátorba tévedek, megpillantok egy nénit, ki valami ócska kocsit tol, gondolom, na ez már megint miféle szerzete e városnak, mikor is kisül, hogy ez szobor, mindenféle talpazat nélkül, az utca közepén. Szenzációs szobor, de gyereknek biztos nem mutatnám meg 4-5 éves korig, mert kissé félelmetes, valamiféle boszorkányság érződik a szoborról, másrészt jóság, reménytelenség, szegénység, nincstelenség. Olyan volt egy pillanatra, mintha a II. világháború után, az első szabad reggelen lennék, ahol egy néni jön, és talán még reménnyel szívében megy valahová.

Várpalotán közel három órát kellett várni a vonatra, Székesfehérváron is több mint egy órát, ráadásul a vonat is késett negyed órát. Féltem is, hogy Vámosgyörkön nem vár a gyöngyösi vonat. Végül 21:25-kor szálltam le Vámosgyörkön, s 21:28-kor indult a vonat Gyöngyösre. Átszállásnál a lábaimmal meg nem igazán tudtam sietni. Majdnem ott maradtam...