Nyári kalandtúrák a Zagyvánál
Jászberény
2003. június 24-25.

Van egy város az Alföldön, ami nekem kedvesebb kicsit a többinél. Ez a város a Jászságban található, neve Jászberény. Itt vetettem pillantást először a világra. Most újra néhány napot töltöttem itt, rokonok vendégszeretetét élvezve.

Huszonnegyedike - Zagyva túra 1

Unokatestvéremnek mondtam, hogy menjünk már ki sétálni egyet a Zagyva gátjára. Ezzel kezdődött minden élmény. Elindultunk, közel laknak a Zagyvához, nem kellett sokat talpalnunk a folyóig. Kellemesen erős szél fújt, a levegő meleg volt, a felhők esőt jóslóan járták égi útjukat, mégis minden nagyon a helyén volt velünk együtt ott a gáton. Tehenek, tehénlepények, egy-két ember és a Zagyva volt még ott, ahol jártunk. Elmentünk egy darabon, megnéztük a Zúgót (a helyiek így hívják azt a részt, ahol egy mesterséges akadályon átbukva zúg le a folyó, mikrovízesést szimulálva.), majd átmentünk egy hídon, hogy a folyó másik oldalán lévő halastavakat megnézzük. Nagyon rendezett, szép, tisztán tartott halastórendszert pillanthattam meg. Nádszigetekkel és tavirózsákkal sűrűn tarkított víztükör, a tóparton horgászstégek sorakoznak, fák, egy régi kőszobor fél kezét elvesztve áll a víz mellett. A tóparton álló fiatal meggyfa egyetlen elérhető magasságban megérett gyümölcsét cifra ugrással megszerezvén indultunk tovább. Olyan hely ez, ahová visszavágyik az ember.

Visszamentünk a Zúgóhoz, ahol is még a másik oldalról egy férfit és egy kislányt láttam járkálni a sekély folyóban. Addigra már elmentek. De látványuk elcsábított. Nem bírtam magammal. Nekem át kellett mennem a Zagyván. Levettem a cipőmet, belegyűrtem a zoknit, ahogy illik, cipő a kézbe, be a folyóba. Óvatosan lépek egyet. Óvatosan lépek a másik lábammal is egyet. Lépnék tovább, ám ekkor megcsúszok és derékig-mellig a Zagyvában találom magamat. A Zúgó felé párat lépve elértem egy sekélyebb részt, de közben röhögtem magamon. Van, amikor az ember élvezi a szenvedését... No, ezzel nem is lett volna semmi baj, de a zsebemben volt a telefonom, az is vizes lett, hogy arról már ne is beszéljek mennyi Zagyvát kellett kifacsarnom a zoknimból. Letettem a túlparton a cipőmet, mellé a telefont, ami kisvártatva spontán kikapcsolt. Másnap reggelre kiszáradt, és úgy tűnt semmi baja sincs. Még hívtak is rajta. Sajnos a készülék Zagyvatűrő képessége minden bizonnyal alatta volt annak a dózisnak, ami érte, mivel most nem bírja a térben meglelni az erőt. Mi ebből a tanulság? Az ember tegyen ki mindent a zsebéből, a cipőt is hagyja kint, és előbb nézze meg, hol tud átmenni, át tud-e menni egyáltalán egy ilyesfajta térképeken kékkel jelölt terepakadályon. Fél méterrel az ominózus helytől megvolt a térdtől felfelé szárazon való átjutás minden feltétele. Most vethetek magamra. A telefont leszámítva, nagy élmény volt, többször is átgázoltunk a Zagyván.

Felvettem a cipőmet, a vizes zoknikat a zsebembe gyűrtem, majd mellig vizes ruhában hazaindultunk a gáton. Gyenge eső ért még minket.

Huszonötödike - Zagyva túra 2

Másnap autóval elmentünk az állatkertig, a Kiserdőhöz. Ekkor még nem hittem, hogy az előző napi kalandjainkat überelni lehet. Az állatkert mellett rátértünk a piros négyzet jelzésre, ami a Hajta túráról ismerős rész volt számomra. Elmentünk az állatkert kerítése mellett, majd lementünk az öles fákkal szegélyezett folyó partjáig. Leírhatatlan nyomokat hagyott bennem a látvány. Vadregénybe csöppent szereplők voltunk ott és akkor, így hát betyárkodásra adtuk fejünket. Felmásztunk folyó fölé belógó fákra. Átbújtunk egy kis híd alatti hatalmas betongyűrűkön, ahonnan kimászva egy imádkozó sáska lett alanya élővilág meglesési hóbortomnak.

Folyón átdőlt fákat kerestünk az átkeléshez, és találtunk is. Jó pár hatalmas fa volt átdőlve, néhány kisebb is. Egyik partról a másikra, keresni a következő alkalmas fát, majd másik parttól át az egyikre. És közben Damoklész kardjaként lebegett fejünk fölött a vízbe esés lehetősége. Ez alkalommal azonban sikerült szárazon megúszni a magunkkereste kalandot.

Állandóan tutajt akartam építeni, aztán vízre tenni, rápattanni. Sajnos nem volt semmi szerszámunk ehhez, pedig ellenállhatatlan volt a Zagyva, jó lett volna a hátán tudni magunkat. Az is igaz, még sosem csináltam efféle vízi szállítóeszközt, de túl bonyolult nem lehet. Jó lenne egyszer összehozni egyet.

Bizonnyal sok van, mi csodálatos, de engem most a Zagyva nagyon elvarázsolt!