Miről apám nagy búsan szólt,
hogy itt hajdan szebb élet volt,
érzi lelkem felsóhajtok,
midőn Rákos földjén szántok.

Rákos, Rákos, hova lettél?
Szép híredből de kiestél.
Már minálunk a magyar szó,
ritka, mint a fehér holló.

A csatába trombitálnak,
mint a sasok, vívni szállnak.
Fáj szívem, fáj ha ezt látom,
hazám földjét sírva szántom.

Barna kislány a faluból,
ne végy vizet a Rákosból.
Magyar csonton folyó vize,
könnyektől sós annak íze.