Fordulj kedves lovam, napszentület felé,
úgyse jövünk többet soha visszafelé.
Messze földre megyek, elbujdosom innen,
szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Fúdd el jó szél, fúdd el, hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát, fakó lovam nyomát.
Jó ló volt a fakó, jó a viselete,
áldja meg az Isten, aki fölnevelte!

Az idegen földön olyan beteg vagyok,
szomszédim házáig alig elámbolygok.
Szomszédim azt mondják, talán meg is halok,
én is azt gondolom, meg nem is maradok.

Idegen városba idegen emberek,
járok az utcákon, senkit sem ismerek.
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek,
ezen az én szívem de nagyon kesereg.

Fordulj kedves lovam, napszentület felé,
úgyse jövünk többet soha visszafelé.
Messze földre megyek, elbujdosom innen,
szép szülőhazámat nem látom meg többet.