Gyere, kismadárka,
vidd el a levelem,
tedd az ablakába,
kit a szívem szeret.
Mondd meg, azt üzenem,
szeressen, ha lehet.

Majd meghalok érte,
úgy kívánom látni,
rózsapiros ajkát
száz csókkal lezárni,
márványfehér testét
a magamévá tenni.

Nem engedi az anyja,
hogy velem találkozzon,
Inkább képes a 
világból kiátkozzon.
Olyan legény kell,
ki gazdagságot hozzon.

Nádfedeles házban
él egy  árva legény.
Sírva furulyázza,
hát mit is akarok én.
Hogy is mer szeretni,
aki árva, szegény.