Volt nékem szeretőm
falu végen kettő.
Nem volt búzakenyér,
meghalt mind a kettő.

Egyiket temettem 
virágos kis kertbe,
másikat pedig a 
szívem közepébe.

Egyiket öntöztem
tiszta Duna vízzel,
másikat pedig a
sűrű könnyeimmel.