Tartalom

Bevezetés

A hazai földtani kutatások 19. század közepi első nagy fellendülését követően Pethő Gyula 1900-ban "A magyar természettudományi irodalom fejlődése és fellendülése" (Képes magyar irodalomtörténet II. kötet, 53 p.) már fölvetette a teljes magyar geológiai bibliográfia összeállításának szükségességét, de erre előbb a sürgető földtani térképezési, majd a század végén a milleniummal kapcsolatos összefoglalási feladatok, az agrogeológiai felvételezés, a Balaton-monográfia munkálatai, s végül az I. világháború okozta nehézségek és az első földtani felvételezést végző geológusgeneráció közel egyidejű kihalása miatt akkor nem került sor.

A két világháború között az egyéb sürgősebb feladatok - szénkutatás, szénhidrogén-kutatás, barlangtani vizsgálatok, a 2. talajtani térképezés az ország sík- és dombvidéki területein, a hegyvidéki területek részletes újrafelvétele, majd Erdély visszacsatolt részein folytatott 25 000-es részletességű földtani térképezés, aztán a II. világháború és az azt követő gazdasági, illetve politikai nehézségek - miatt fel sem merült elkészítésének gondolata. Elsősorban talán azért, mert 1896 óta összesen két év - az 1898. és az 1939. - kivételével minden évben megjelentek a Földtani Közlönyben "a magyar földtani bibliográfia" összeállítások.

1950-től 1989-ig a felfokozott nyersanyag-kutatási feladatok - a részletes földtani térképezés, a fúrásos kutatás - kötötték le a geológus társadalom energiáit.

A Magyar Állami Földtani Intézetben az 1960-as évek közepén háromszor is nekirugaszkodtak a feladat megoldásának. A három kísérlet közül a regionális geológiai irodalom tekintetében legsikeresebbnek az ország majdnem egész területét lefedő 200.000-es földtani térképsorozat magyarázóinak irodalomjegyzékét tekinthetjük. Teljessé azonban - a kitűzött cél ellenére - ez sem válhatott, mert a magyarázók összeállításának munkája a feszülő személyi és szakmai ellenvélemények miatt hatékony egységesítés és ellenőrzés nélkül folyt. Ez a bibliográfia összességében így is a magyarázók kiadása előtti magyar - pontosabban a mai Magyarország területét érintő - regionális földtani irodalomnak a (lényegesebb) 85-95%-át foglalja magában.

Az 1995. évtől a Földtani Intézet Könyvtára a nemzetközi GEOREF program keretében tíz hazai folyóirat és a Magyar Állami Földtani Intézet kiadványainak számítógépes rendszeres feldolgozásával a legújabb magyar földtani irodalom túlnyomó részét hozzáférhetővé teszi. Az elkövetkező évek termése nagyobb részének összegyűjtése és viszonylag könnyű számítógépes kezelhetősége ezzel biztosítottnak látszik. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy 2000 ben jelent meg - jelenleg úgy tűnik utoljára - az "éves magyar földtani bibliográfia" összeállítás a Földtani Közlönyben. Lényegében anyagi nehézségek miatt nincs mód ennek a mindenképpen szükségesnek látszó gyakorlatnak a folytatására.

Az igényes cikkírónak így, főként ha az 1896. év előtti publikációkat is figyelembe kívánja venni, ma is fáradságos munkával kell összegyűjtenie egy-egy terület vagy téma irodalmát vagy annak nagy részét, de a teljességet a szétszórtság miatt gyakorlatilag el nem érheti.

A negyedidőszaki képződmények ugyan a földtörténet során képződötteknek hazánkban is - ahol szerepük a három jelentős méretű folyóvízi üledékgyűjtő (Nagyalföld, Kisalföld, Dráva-Mura medence) több száz méter vastag kitöltése és a Dunántúl nagy részét borító kb. 50 méternyi löszösszlet miatt sok más kontinentális területnél lényegesen nagyobb - csak kis részét jelentik. Irodalma az emberi társadalom sokoldalú érintettsége - földrajzi, régészeti, éghajlatváltozási, talajtani, barlangtani, nélkülözhetetlen nyersanyag (víz, építőanyagok, tőzeg, mésziszap stb.) gazdálkodási, építésföldtani -, továbbá a szokásosnál bonyolultabb üledékképződési folyamatai, valamint szokatlanul gazdag vizsgálati módszerei következtében más képződményeinkénél viszonylag sokkal nagyobb terjedelmű és rendkívül sokoldalú. Ráadásul az esetek nagyobb részében egy-egy dolgozat címe alapján alig lehet biztosan eldönteni, hogy egy-egy publikáció besorolandó-e a hazai negyedidőszaki irodalomjegyzékbe, vagy abból nyugodtan kihagyható. A teljes magyar negyedidőszaki irodalmat pedig nagy terjedelme miatt csak (több) évtizedes munkával lehetne áttanulmányozni. Erre pedig sem pénz, sem vállalkozó nem került eddig.

Áttekintő jellegű felmérés alapján a hazai - tágabb értelemben vett földtudományi - publikációk száma ma mintegy 70.000-80.000 db-ra tehető, s ebből az előbb említett bonyolultsága miatt a kvarter képződményeket érintők mennyisége közel 10.000-re becsülhető.

Jelen összeállításunk - amely a hazai kvarter képződményeit érintő 2004-ig megjelent publikációk teljes bibliográfiája szeretne lenni - lényegében a véletlen szülötte, a körülmények szerencsés összejátszása következtében készülhetett el.

...

Budapest, 2005.

Jámbor Áron
geológus