"Aki méltó - magában hordja
a szépet s az álmélkodást"
(Garai Gábor: Visszfény)
méltó leszek-e egykor arra,
hogy hordozzam magamban a szépet
ragyogó fénnyel az estéket
megtölteni, űzni a sötétet
s nem leszek többé rabja
sorsomnak és a földi létnek
mert visszarángat gravitációja
és sárba döngöl a kósza végzet
méltó leszek-e egykor arra
hogy segítsek néha mások terhein
az édes álom nem csak egy pelerin
mi eltakarja a szomorú valót
ha vágyam akkor fáklyaként lobog
az akarat is végre kézzel fogható
nem pusztába kiáltott gyenge szó
a lét főnixként újra éled
ajánlás
herceg az idő oly kegyetlen
száguld, tarol és nem kímél
lehetek-e én az egyetlen
ki méltóként a jövőnek él