valamikor kaptam csodálatos szárnyat
repülni nem tudtam, csupán csak a vágyat
tápláltam, hogy egyszer, fenn a fellegekben
szállhatok, mint a gondolat, de végül
itt maradtam vágyaimmal szárnyak nélkül
de hinnem kell, hisz erről szól az élet
látom hogy nyírnak le ékes szárnyakat
hol van még... kérdem... a végső ítélet
mely lemos rólad bűnt és vágyakat
csupán az élet szépsége marad emlékül
renegát vagyok, már szárny nélküli
nyirbálni így már nincs mit, nem lehet
szeretnék csodás csöndeket írni
de szárnyak, tollak és tinta nélkül,
csupán vöröslő véremmel nem merek.
ajánlás
herceg, ha egyszer megtalálod szárnyam
vagy csupán a szétszórt foszló tollait
s mellettük leírva titkos vágyam
mit málló papír rejt, kendőzve titkaim
hagyd elrepülni a vad szelek szárnyán
a sors kegye... talán... valahol vár rám.