"Én népemért már nem imádkozom;
Sebem halálos - némán hordozom"
(Sajó Sándor: Nem imádkozom...)
sokszor kulcsolod imára a kezed
mormolt szavak szállnak az ég felé
ott belül csupa könny most a lelked
remény nincs már minden az ördögé
hitted a bűnös nem lesz "égi pályán"
mindenkinek jut majd munka és kenyér
de csalódva érzed, úr lett a sátán
s nem óv meg már az isteni tenyér
igazságot adj e maroknyi népnek
istenem mert bűnhődött eleget
hisz tört gerinccel haldoklik a lélek
hit nélkül élni pedig nem lehet
de nem a dogmák hittétele kell
az igazság mit most nem érhet el