Farsang az életünk minden napja,
álarcot visel apraja és nagyja,
mert mást beszél és bizony mást cselekszik,
álarca mögé nevetni elbújik.
Rózsaszín szemüveg és bohóc sipka,
hajlott a gerinc, földet súrolja.
Tapsol a jó nép, táncot járnak lábak,
farsang is élteti az álarcokat.
Csendben botorkálok a nagy zsivajban,
kalóz, dáma, bolond itt mindegyik van.
Szerepet játszik, vagy valóban az?
Ott egy poros álarc a földre dobva,
gazdája váltott egy "alkalmasabbra",
melyet... talán... már befogad a kaszt.