tudod a sorsod hagy rajtad nyomot
ahogy nap mint nap feletted átrobog
nem köszön és nem mondja: jó napot
nem látja nem érzi ha csontod ropog
gerinceden érzed most is nyomát
s a tűz mit szított hamuvá éget
arcodra vés a gond még barázdát
nem látod már csak a silány véget
ha kinyitod szemed feltűnik a cél
megroggyant térdedben erő van újra
egyenesen állsz akaratod acél
indulsz az élet megszabta útra
bár nehéz az élet és nagyon kemény
vesztesek támasza: "csalfa vak remény"
Az idézőjeles rész Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez című verséből kölcsönözve.