"Maga az élet kész röhej!
Itt nem akad számomra hely,
hát leszámoltam a világgal."
(Kamarás Klára: Leszámolás)
Tényleg! Milyen volt itt az élet?
Pimasz, komor, vagy végítélet,
mosolygós, kedves, fagyos talán,
elmúlt egy "perc" és vége már?
Olyan volt mint a vágtató csikó,
elmével, talán, fel sem fogható.
Itt hagyott néhány álomcserepet,
a tér, idő, csupán csak képzelet.
Nem termett babér, egy levél se.
Koszorút sem font a fejemre,
de bosszúságból eleget adott.
Csupán a végtelen képzelet
szárnyán repültem éveket
féltve, szeretve ezt a világot.