ág voltam egykor egy csodálatos fán
szépen erősödtem vigyázott reám
ágacskáimon zöld levelek sora
néha kismadár mi pihenni bújt oda
hajladoztam ha kellett ha fújt a szél
sok levél zizegett és arról mesélt
hogy fél az ősztől mely sárgára festi
az ág akkor őket végleg elereszti
de vad vihar tört a csodaszép fámra
nyögött a fa mikor üstökét cibálta
letörten feküdtem már a fa alatt
tudtam az életem végleg megszakadt...
de megtalálta őt ott egy érző lélek
meglátta benne a gyönyörűséget
kicsit megmunkálta felrakta a falra
ma is ott van a kerete tartja
így lett csodás dísz egy halott faágból
természetet csempész a kerti világból.