csend... ordító kegyetlen szavak
párhuzamok... de nem hallatszanak
csak száguldó idő tör álom cserepet
tényleg... a holnap végleg elveszett
dogmák... én mindezt másképp látom
áttörve silány lélekpusztaságon
döngő léptek egy elhagyott furcsa házban
félig élt akkordok a poros gitárban
hozsanna néked... már nem érdekel
mit hoz a néma, ködös, kósza reggel
pendített húron apró rezgés bámul
bolygók milliói, van-e rajtuk élet
agymosásból én köszönöm nem kérek
talán... egyszer... az igazság kitárul.