Halványan még él benned egy tudat:
csak te tudod, az igazit a tutit.
Léggömböt fújsz, nem számolsz napokat,
az egész, számodra, olyan blazírt.
Trendi álmokat rég elfeledve,
szűkölve élsz a csillagok alatt,
s ha néha felnézel, csak merengve,
érzékeled az időt ahogy elhalad.
Hazug a szó, mit forgat az ajkad,
de hinni szeretnéd: minden igaz.
Meghasonlott éned, lúgozott agyad
álmaid szilánkján érez csak vigaszt.
A gondolat, már nem parázslik benned,
elhamvadt rég, csak hamuja maradt.
Eladod magad, mindegy, hogy kinek
ha az ígéretek, szépen hangzanak.
Az sem baj, ha néha megtaposnak,
a léted odadobott koncot remél.
Törött gerinccel is hozsannát várnak,
mindentől félelem a zsigereidben él.
Szemüveged rég, rózsaszínre festve
a valóság színeit elfedi már
Hálásan nézel "bátor istenedre"
és áshatod a gödröd, ha időd lejár.