fázom
ha a lelkem üres
vagy levegőt markol kezem
tétovázom a mozdulatban
és senki nincs velem
fázom
ha üres a gondolat
törött szilánkok álmaim
nem látom előre sorsomat
s az akarat nem segít
fázom
ha ujjad rám mutat
dorgáló hangod száll felém
s nem találom a kiutat
ringok az álmok tengerén
fázom
ha elbújik majd a nap
szél tallóz a lomb között
eső szitál vagy hó szakad
a remény elköltözött.
fázom
de nem! nem adom mégsem
gondolatnyi szép álmaim
megvalósul és látni vélem
ott túl a vágyak lankáin
és lassan felenged majd a jég
rájövök: az élet rövid de csodaszép.