Már csak kósza emlék vagy nekem,
egy késői vágy mi nem teljesült.
De a múló időben megszépült minden,
s a vágyam emlékké csendesült.
Pergő homokszemek között az órán
az idő vágtatva halad tova,
vágyom utánad, szeretném élményed,
ha újra eltalálna Ámor nyila.
Szerelem, te csodálatos érzés,
dobpergés mely a szívemig hatol.
Nem írja felül a kor, de a remény
éltet. Még várnak rám valahol.