(Rendhagyó emlékezés 1956. okt. 23.)
Kicsi a nép és abból is kevés
aki kimerte mondani: ebből elég.
Nyomatékul még fegyvert is fogott,
hogy kivívja a szabadság látszatot.
Hisz a szabadság csak viszonylagos.
Ha szegény vagy neked semmit sem ér,
csak mint egy szürke kopott egér,
várod a "macska" majd megkímél.
De tankok jöttek a lánctalp alatt,
a barikád köve szétzúzva ott maradt.
Életek hulltak el mindkét oldalon,
a hatalom volt a tét ezen a pár napon.
Sírok és be nem gyógyult sebek,
magyarázatok, sokszor a lényeget
elhallgató kampány beszédek.
A hősi hitvallást bizony nem értitek.
Emlékezni, együtt összefogva
nem egymást cibálni lenn a mocsokba'
hozsannázni a szabadság romjai felett
feledve az érte meghalt hősöket.
Előtted leng a mézes hajókötél.
Magyarok istene már rólunk nem regél
de virágoznak az elvtelen hazug álmok.
Hőseink... tényleg... ezt akartátok?