Mint mesterien festett csendélet
igazi színkavalkád most a táj.
Festette: Derkovits ecsetje helyett
az ősz. Hirtelen, néhány délután.
Mint Vivaldi gyönyörű zenéje
az ősz dallama oly szépen szól
gerlék hangja, levél zizzenése
a szél süvít, vagy lágyan dalol.
Ködbe burkolózik reggel a kert
majd leveti mint a koszos ruhát
s a nap bágyadtan, erőtlenül
de felszárítja az éj harmatát.
Sárgul a levél, lassan lehullik
fűben a pitypang még virágot nevel
pihenni tér a természet, búcsút int
álmában a hidegre már nem figyel.