Aprócska percnyi csak a léted
átsejlik a napok résein
míg a fejed fölött kering
az elmúlás kegyetlen réme.
Tükörből visszanéz az arcod
szántóföldnyi barázdák sora
még nem adod fel a harcod
kiszáradt a tollból a tinta.
"Fényes szelek" már messze járnak
ez a világ már nem a tied
túlfűtött érzelmek, halott vágyak
s az ágy néha nagyon hideg.