Bárdos Jenő
Élő nyelvtanítás-történet
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Témák
Előszó a Nyelvpedagógia című tankönyvsorozathoz
Előszó a jelen kötethez
I. ALAPFOGALMAK
1. Anyanyelv, idegen nyelv, második nyelv
2. A nyelvi tartalom fogalma és a készségek
3. A nyelvtanítás dilemmái
4. A módszerek jellemző vonásai
5. A tárgyalandó módszerek
6. A módszerfogalom hierarchiája
II. ÉVSZÁZADOK - DIÓHÉJBAN
1. Ókori hagyományok, középkori iskolázás
2. Iskolai tantárgyak és szerzők
3. A nyelvtanítás fejlettsége az első módszer előtt
4. Comenius: renovandus
4.1. Comenius nyelvpedagógiai művei
4.2. Comenius nyelvtanítása a gyakorlatban
5. Az első kanonizált módszer: a nyelvtani-fordító
5.1. A nyelvtani-fordító módszer előzményei, kialakulása, elmélete
5.2. A nyelvtani-fordító módszer gyakorlata
5.2.1. Az osztályterem
5.2.2. Tankönyvek
5.2.3. Módszerek és tanítási menet
5.3. Híres és hírhedt szerzők
5.4. A nyelvtani-fordító módszer értékelése
6. Kiemelkedő nyelvpedagógiai gondolkodók a 19. században (Marcel, Prendergast, Gouin)
6.1. Claude Marcel (1793-1876)
6.2. Thomas Prendergast (1806-1886)
6.3. François Gouin (1831-1896)
III. NYELVTANÍTÁSI ELMÉLETEK, MÓDSZEREK, ELJÁRÁSOK A 20. SZÁZADBAN
1. A direkt módszer
1.1. Előzmények
1.1.1. A Berlitz-iskolák
1.1.2. Változások a nyelvészet és a nyelvpedagógia világában
1.2. Az elméleti háttér
1.3. A direkt módszer gyakorlata
1.4. A direkt módszer értékei, hatása
2. Az olvastató módszer
2.1. Előzmények
2.2. Az olvastató módszer elmélete és gyakorlata
2.3. Az olvastató módszer hatása
3. Kiemelkedő nyelvpedagógiai gondolkodók a 20. század első felében
3.1. Henry Sweet (1845-1912), a nyelvpedagógia atyja
3.1.1. Az alaptudományok és néhány elv a bevezető fejezetekben (The Practical Study of Languages, 1899)
3.1.2. Néhány általános elv, jó tanács a kilencedik fejezet alapján
3.1.3. További alapelvek a tizedik fejezet alapján
3.1.4. Sweet érdemei
3.2. Otto Jespersen (1860-1943)
3.2.1. Általános elvek
3.2.2. Speciális alapelvek
3.2.3. Jespersen hozzájárulása a nyelvpedagógiához
3.3. Harold Palmer (1877-1949)
3.3.1. Az alaptudományok szerepe Palmer tudományos módszertanában
3.3.2. Néhány alapelv az 1917-es metodikából (The Scientific Study and Teaching of Languages)
3.3.3. Néhány alapelv az 1921-es metodikából (The Principles of Language Study)
3.3.4. Palmer hozzájárulása a nyelvpedagógia fejlődéséhez
4. Az intenzív módszer
4.1. Az intenzív módszer előzményei és kialakulása
4.2. Az intenzív módszer elmélete
4.3. Az intenzív módszer gyakorlata
4.4. Az intenzív módszer hatása
5. Az audiolingvális módszer
5.1. Az audiolingvális módszer előzményei és elmélete
5.2. Az audiolingvális módszer kialakulása
5.3. Az audiolingvális módszer gyakorlata
5.4. Az audiolingvális módszer technikai háttere
5.5. Az audiolingvális módszer értékelése, mai lehetőségei és hatása
6. Az audiovizuális módszer
6.1. Előzmények
6.2. Az audiovizuális módszer kialakulása
6.3. Az audiovizuális módszer elmélete és gyakorlata
6.4. Az audiovizuális módszer értékelése, hatása
7. A kognitív módszer
7.1. Előzmények
7.2. Elmélet és gyakorlat
7.3. A kognitív módszer értékelése és hatása
7.4. Elsajátítás és tanulás Krashen elméleteiben
8. Innovátorok az 1960-1970-es években: "humanisztikus" nyelvtanítás
8.1. Előzmények
8.2. Asher és a cselekedtető módszer
8.3. Gattegno és a néma módszer
8.4. Curran és a tanácskozó módszer
8.5. Lozanov és a szuggesztopédia
8.5.1. A szuggesztopédia története, elméleti háttere
8.5.2. A szuggesztopédia gyakorlata
8.6. A humanisztikus módszerek egybevetése, értékelése
IV. A KOMMUNIKATÍV NYELVTANÍTÁSI IRÁNY ÉS A SZÁZADVÉG
1. A kommunikatív nyelvtanítás előzményei
1.1. A hetvenes évek nyelvtanítása Magyarországon
1.2. A hetvenes évek brit nyelvpedagógiai műveltsége
1.2.1. A kultusz kezdete
1.2.2. Wilkins jelentősége
1.2.3. Az új irányzat felismeri önmagát
1.3. A kommunikatív nyelvtanítás más országokban
1.4. Az Európa Tanács modern nyelvekre irányuló kutatásai, projektjei
2. A kommunikatív nyelvtanítás elmélete
2.1. Nyelvszemléleti változások
2.2. Tantervszemléleti változások
2.3. A kommunikatív nyelvtanításban leggyakrabban használt alapfogalmak leltára
2.3.1. A beszédszándékok felismerése, a beszédfunkciók fogalmának tudatosulása
2.3.2. Szomszédsági párok
2.3.3. Logikai következtetések és előfeltételezések
2.3.4. A társalgási (interaktív) készségek tudatosítása
2.3.5. A kommunikatív kompetencia mint célmodell fejlődése
2.4. A kommunikatív nyelvtanítás osztálytermi gyakorlata
2.4.1. A természetes kommunikáció elvárásai és az osztálytermi valóság
2.4.2. Morrow alapelvei a kommunikatív irányzat metodikájáról
2.4.3. Kifogások a korai kommunikatív nyelvtanítás gyakorlatával szemben
2.4.4. Kommunikatív gyakorlatok az osztályteremben
3. A kommunikatív nyelvtanítás fejlődése, korszakai
3.1. A kommunikatív módszer kialakulása (a hetvenes évek)
3.2. A kommunikatív nyelvtanítás kifejlődése (a nyolcvanas évek)
3.3. A kommunikatív nyelvtanítás elterjedése és kiszélesedése (a kilencvenes évek)
V. ÚJ NYELVTANÍTÁSI ELKÉPZELÉSEK A SZÁZADFORDULÓN
1. A kommunikatív nyelvtanítás környezete
1.1. Neurolingvisztikai programozás (NLP); többtényezős intelligencia (MI)
1.2. A "természetes" módszer és rokonai
1.3. A frazeológiai (vagy "lexikai") módszer
2. Tartalomközpontú nyelvtanítás (content-based instruction, CBI)
2.1. Tematikus tanterveken alapuló nyelvi kurzusok
2.2. A szaknyelvtanítás mint tartalomközpontú nyelvtanítás nem célnyelvű országokban
2.3. Tartalomközpontú nyelvtanítás a célnyelvű országban, kétnyelvűségben
3.1. Laikus vélekedések és előítéletek
3.2. A feladatközpontú nyelvtanítás előzményei
3.3. A feladatközpontú nyelvtanítás elmélete, létrejöttének kiváltó okai
3.4. A feladat és környezete
3.5. A feladatok néhány jellegzetessége
3.6. A feladatközpontú nyelvtanítás metodikája
3.6.1. Felkészítés a kiválasztott feladat elvégzésére
3.6.2. A feladat végrehajtása
3.6.3. A feladat megoldása utáni tevékenységformák
3.7. Osztálytermi üzemmódkapcsoló: egytől az együttig
3.8. A feladatközpontú nyelvtanítás esélyei
VI. NYELVPEDAGÓGIAI KOMPARATISZTIKA
1. A módszerek változásairól
2. A módszerek egybevethetősége
2.1. A tényezők kiválasztása
2.1.1. Az anyanyelv használata
2.1.2. A tudatosság mértéke
2.1.3. A nyelvi elemek izoláltsága
2.1.4. A kiejtés tanításának mértéke
2.1.5. A nyelvtan tanításának mértéke
2.1.6. A szókincs tanításának mértéke
2.1.7. A nyelvhasználat tanításának arányai
2.1.8. Az összes alapkészség tanításának arányai
2.1.9. A fordítás szerepe
2.1.10. A vezetettség foka
2.1.11. A frontális munka aránya
2.1.12. A hibajavítás mértéke
2.1.13. Az értékelés gyakorisága
2.2. A történeti módszerek grafikus ábrázolása
2.3. Az egybevető táblázatok
3. Nyelvpedagógiai tudatosság
4. Rendszerszerűség és nyelvpedagógiai gyakorlat
5. A nyelvtanítás-történet fogalma és helye a nyelvpedagógiában
6. A nyelvtanítás-történet alap-, rokon és kritikai tudományai
FÜGGELÉK
VII. A NYELVTANÍTÁS-TÖRTÉNET MINT STÚDIUM A NYELVTANÁRKÉPZÉSBEN
1. A nyelvtanítás-történet mint tananyag legfontosabb tartalmi alkotóelemei, kategóriái
1.1. Fogalmak
1.2. Felsorolások
1.3. Nevek, tények, adatok
1.4. Leírások, történetek és egyéb narratívák
2. A nyelvtanítás-történet azonnal hasznosítható erényei
3. Javasolt tematika az idegen nyelvek tanításának történetéhez
VIII. NYELVTANÍTÁS-TÖRTÉNETI PANTEON: TUDÓSOK, SZERZŐK, SZEMÉLYISÉGEK
IX. BIBLIOGRÁFIA
X. NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
Névmutató
Tárgymutató
Ábrák és táblázatok jegyzéke
Fülszöveg
Bárdos Jenő nagy ívű monográfiájában felidézi a régmúlt idők nyelvtanítását, majd a közelmúlt, a 20. század nyelvtanítás-történetével foglalkozik. Önálló fejezetet szentel a századvég népszerű kommunikatív nyelvtanításának, azután pedig a kommunikatív nyelvtanítás kortárs, 21. századi alkalmazásait tárgyalja.
A kötet egyedülálló kultúrtörténeti erénye az a nyelvtanítás-történeti panteon, amely tudósportrékat mutat be lexikonszerűen a nyelvtanítás múltjából és jelenéből.
A tankönyv részletes útmutatót és tantervet is tartalmaz, s ezzel segítséget nyújt ahhoz, miként tanítsuk a nyelvtanítás-történetet a tanárképzésben vagy a posztgraduális kurzusokon. A könyv szerkezete világos, a szerző áttekinthetően foglalja össze mondanivalóját.
*
"A szerző a Veszprémi Egyetem Angol Tanszékének egyetemi tanára, nyelvész, alkalmazott nyelvész, nyelvpedagógiai kutató, tanárképző és művelődéstörténész, aki a nyelvtanárok képzésében általában, az angoltanárok képzésében pedig különösen új modellt alakított ki. Ez a modell, amely a British Council összeurópai akciójába is beleillett (illetve annak magyarországi megvalósulását lényegesen befolyásolta), máig is a legjobb."
Szépe György
egyetemi tanár
"Bárdos Jenő vállalkozása hiánypótló és a magyar nyelvtudomány-történetnek, de a magyar neveléstudomány-történetnek is olyan gazdag inspirálója, amely mindkét szakembergárdát állásfoglalásra késztetheti, hiszen a nyelvpedagógia-történet nekik is adhat végiggondolnivalót. Ha azonban olvasóként csak a nyelvpedagógusokat tételezem, akkor nekik Bárdos Jenő teljesítménye igazi 'terülj asztalkám', egy életre szóló tanulnivaló-sorozat. (...) Divatos szóval azt állítom, hogy Bárdos műve megkerülhetetlen a hazai nyelvpedagógia művelői számára. (...) A nyelvpedagógus biztos fogódzót és inspirációt kaphat, amely a napi praxison túl egy reflektív jellegű nyelvpedagógiai gondolkodáshoz is biztos támpontot jelent. Ebben foglalható össze Bárdos Jenő művének igazi jelentősége és küldetése."
Zsolnai József
egyetemi tanár