Esettanulmányok a szövegkoherenciáról
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
CSŰRY ISTVÁN: A zabolátlan koherencia
ANDOR JÓZSEF: Az avantgárd próza koherenciája - József Attila kapcsán
DOBI EDIT: A mentalizációs korlátokból adódó szövegértésbeli eltérések. A szemiotikai textológiai jelentésreprezentáció lehetőségeiről
FENYŐ DÁNIEL: Trópus és koherencia
KÁRPÁTI ESZTER - KLEIBER JUDIT: ? Fogalmi ? verbális. Verbálisan rögzített diskurzusok pragmaszemantikai elemzése
SIMON GÁBOR: Következtetési műveletek és koherenciateremtés
TÓTH ÁRON TAMÁS: Kitöltendő rovatok. A kontextus és a fogalmi sémák szerepe Kosztolányi A szó hatalma című publicisztikai írásában
KISS SÁNDOR: Szövegnyelvészet és műfaj
SKUTTA FRANCISKA: Kezdőmondat és szövegtípus
GELLÉRT RITA: Verbális és zenei összetevőkből álló multimediális szövegek koherenciájának vizsgálata
HAASE ZSÓFIA: Szövegnyelvészet és Kreatív Írás. Szövegnyelvészeti ismeretek kreatív közvetítése a felsőoktatásban
Előszó
Az Officina Textologica sorozat eddigi történetében tematikus kiadványok és diszkussziókötetek váltották egymást a szövegekkel való tudományos foglalkozás egy-egy diskurzusra érdemesnek ítélt kérdésköre köré szerveződve. 2016-ban olyan, a koherencia problematikájával foglalkozó tanulmányokat közöltünk, amelyek a szövegtani gondolkodásnak e központi kérdését a legkülönfélébb szempontokból világították meg.
A szöveg komplexitása révén gondoskodik arról, hogy a szövegnyelvészet művelői újabb és újabb felvetések mentén termékeny eszmecserét folytassanak annak csekély reményével, hogy általánosan elfogadható definíciókhoz jutnának. Úgy tűnik, hogy a szövegpéldányok sokszínűsége napjainkban abba az irányba tereli a kutatók törekvéseit, hogy egzakt vagy annak tűnő meghatározások helyett sokkal inkább sajátosságok és összefüggések óvatos megfogalmazásán dolgozzanak; a szöveggel kapcsolatos jelenségeket tulajdonság-együttesekként, a tipikustól eltérő jelenségeket valamely tulajdonság hiányaként értelmezve. A szöveg sokszínűségében, dinamikájában gyökerező kérdések a kutató figyelmét egyre inkább a kommunikáló ember működésére, a benne zajló mentális folyamatokra is terelik.
A sorozat jelen kötete esettanulmányok formájában járja körül a koherencia kérdéskörét, egy-egy szöveg- vagy diskurzuselemzés a szöveg és/vagy kommunikációs helyzet valamely sajátosságát előtérbe helyezve törekszik pontosítani, tágítani a szövegszerűségről való tudásunkat, feltételezéseinket. A tanulmányok a nézőpontoknak és elméleteknek sokféleségét vonultatják fel, természetes velejárójával annak, hogy a szöveg, illetve a nyelvi kommunikáció komplex jelenségéből egy-egy szegmenst helyeznek előtérbe. A nézőpontok termékeny kölcsönhatásban állnak egymással. Egyfajta elégtétellel gondolhatunk vissza az Officina Textologica szülőatyjának, Petőfi Sándor Jánosnak a sorozat első, programadó kötetében írt - a szövegnyelvészeti álláspontot meghatározó - gondolatára: "Az Officina Textologica sorozatnak elsődleges funkciója az, hogy sajátos eszmecserefórumot teremtsen a szövegkutatás szövegtani-szövegnyelvészeti kérdéseivel foglalkozó (vagy azok iránt érdeklődő) kutatók számára, legyen céljuk akár egy általános szövegtan vagy általános szövegnyelvészet létrehozása, akár egy-egy adott nyelv szövegeinek (vagy azok valamely aspektusának) szövegtani-szövegnyelvészeti vizsgálata, akár valamely alkalmazási terület számára egy megfelelő szövegtani-szövegnyelvészeti eszköztár létrehozása. Ennek az eszmecserefórumnak szándékolt sajátossága kettős:
- egyrészt poliglott kíván lenni, már csak abból a meggyőződésből kiindulva is, hogy egyetlen nyelv (szövegeinek a) szövegtani-szövegnyelvészeti tulajdonságai sem ismerhetők meg a kívánt mélységig, ha azt nem nézzük legalább egy másik nyelv szemüvegén keresztül is, hogy ne hivatkozzam a nemzetközi kommunikációban való részvétel által támasztott többnyelvűség nyilvánvaló követelményére;
- másrészt (természetesen a lehetőségek határain belül) integratív kíván lenni, amennyiben szeretné elősegíteni, hogy a különböző érdeklődésű és nyelvű kutatók a vizsgált szövegtani-szövegnyelvészeti jelenségeket közel azonos - vagy legalább explicit módon összemérhető - nézőpontból (vagy abból is) vizsgálják. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy itt kutatókról a legáltalánosabb értelemben beszélek, a kutató szóval szakkutatókra, bármilyen szinten tanító tanárokra, valamint egyetemi és főiskolai hallgatókra egyaránt utalva."
Ezt a kettős szándékot a 19. kötet diszkussziójának szánt Esettanulmányok a szövegkoherenciáról című kötet azáltal valósítja meg, hogy egyrészt gondolatmeneteinek, szövegelemzéseinek hátterében "viszonyítási alapot jelentő tudásként" megnyilatkozik az idegen nyelvű szövegkorpusz és/vagy szakirodalom; másrészt pedig (a Petőfi S. által legtágabban értelmezett) kutatóknak és nézőpontoknak olyan széles skáláját vonultatja fel, amely megelőlegezi egy igen termékeny eszmecsere lehetőségét...
...
Az itt felsorolt nézőpontok sokszínűsége jelzi, hogy a szövegkoherencia kérdésköre számos feladatot kínál eltérő szemléletű megközelítések számára. A kötet szerzői közül többen tesznek tanulmányukban javaslatot további kutatásokra, olyan kérdéseket fogalmazva meg, amelyek tisztázása, de legalábbis finomítása elengedhetetlenek tűnik a témában való továbblépés szempontjából. Az Officina Textologica sorozat a jövőben is fórumot kíván nyújtani az ittenihez hasonló eszmecseréhez. A sorozat következő kötete már kizárólag elektronikus formátumban lesz elérhető a kiadónak, azaz a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének honlapján (http://mnytud.arts.unideb.hu/ot/index.php).