---

Tartalom

I. RÉSZ.
D'Etiollesné asszony születésének titka.
Leányálmok.
Első fellépés.
A titok.
Házasság szerelem nélkül.

II. RÉSZ. VADÁSZAT KIRÁLYI VADRA.
A kék batár.
Álarczos bál a városházán.
Az amazon.
Richelieu herczeg.
Éjjeli kalandok.
A szerelmes király.

III. RÉSZ. POMPADOUR MÁRKINÉ.
Trónfoglalás.
Polgári sógor.
Király mint szakács.
Kelletlen após.

IV. RÉSZ. FÁTYOL NÉLKÜL.
Szinpadi diadal.
Maurépas bukása.
A titokteljes gróf.
Szász Móricz háreme és halála.

V. RÉSZ. UDVARI CSELSZÖVÉNYEK.
Házassági tervek.
Alexandrine halála.
Éjjeli riadalom.
Vetélytársnők.
Richelieu kegyvesztése.
A hadsereg apósa.
Angelica, a zárdaszűz.
Érsek és apácza.

VI. RÉSZ. A MÁRKINÉ, MINT POLITIKUS.
Frigyes király gunyja.
Bernis abbé.
Merénylet a király ellen és első kegyvesztés.
Miniszterbuktatás.
Háboruskodás. A rossbachi csata.

VII. RÉSZ. HATALOM POLCZÁN.
Leányrablás.
Audienczia.
Összekoczódás a királylyal
A Marly-i kastély titka.
A hires Szarvaspark alapitása Versaillesben.
A felsült abbé.
Choiseul miniszter.
Voltaire a hétéves háboruban.

VIII. RÉSZ. LEJTŐN.
Kialudt szivek.
Uj vetélytársnő.
Belle-Isle marsall a gyászpadon.
Serdülő kis lányok a Szarvasparkban.
A kifáradt kegyencznő.
Bosszu a jezsuiták ellen.

IX. RÉSZ. BEFEJEZÉS.
Rosszullét.
Nemesi diploma az orvosnak.
Visszatérés Versaillesba.
Végrendelet.
Pompadour halála.

Végszó.

---

Bevezetés

Olyan hölgy életrajzát nyujtjuk itt, a kiről mindenki hall, mindenki beszél - de kevesen ismerik. Pompadour asszonyról - kronologikus életrajzát kivéve - magyarban még ismertetés, jellemzés nem jelent meg. Ez az első.

A szűk keret korlátokat szabott a jellemzés teljes kifejtésére s az adatok nagyobb összehalmozására. Mozaikszerüleg iparkodtam a fontosabb eseményeket összeállitani, melyek a kiváló hölgy jellemvonásait megvilágitják, s alapot nyujtanak helyes itélet alkotására.

Nem könnyü feladat a kiváló talentumu, hibáiban, erényeiben egyaránt nagyarányu hölgy erkölcsi mozzanatainak rugóit kifürkészni.

Legjobb felfogásom szerint adtam vissza a hű történeti eseményeket, beszélgetéseket, amik a munkába vannak szőve.

S ha hibáztam s itéletemben elnézően gyönge voltam, arra a rokonszenvre róják föl, melyet ez a bájos, szellemdús asszony még most is - halála után majdnem 130 évvel - gyakorol reám.

Budapest, 1905 márczius.
Frèron A. V.

---