---

Tartalom

Előszó
I. A nemzet ébredése
II. A vérnélküli forradalom márczius 15-én
III. Az első független magyar minisztérium s az 1848-ki törvények
IV. Horvát-szerb-oláh testvéreink lázadása és Erdély egyesülése
V. Hadi készülődések
VI. A szerb lázadás kitörése s a miniszterek lemondása
VII. Jellasich betörése s a nádor eltünése
VIII. A népfölkelés szervezése. Lamberg gróf meggyilkolása s Jellasich leveretése
IX. A nemzet és a korona közti szakadás. A bécsi forradalom. Latour hadügyminiszter meggyilkolása
X. Kossuth mint kormányelnök s a Bécs alatti csata
XI. Erélyes szervezkedés s főpapjaink
XII. A ráczok réme s az oláhok vérengzése
XIII. I. Ferencz József
XIV. Támadás mindenfelől. Bem Erdélyben
XV. A kormány menekül, Budapest osztrák kézbe kerül
XVI. A magyar kormány Debreczenben s katonauralom Budapesten
XVII. A magyar harczterek további eseményei
XVIII. A vezérek egyenetlensége. A kápolnai s a szolnoki csaták
XIX. Az első kitüntetések s Bem további hadmüveletei
XX. Görgey főparancsnok
XXI. Komárom várának felszabadítása. Perczel győzelmei
XXII. A függetlenségi nyilatkozat s az új minisztérium
XXIII. Budavár bevétele s a kormány visszaköltözése Pestre
XXIV. Orosz beavatkozás s magyar keresztes háború
XXV. A nyári hadjárat
XXVI. Harcz a katonai becsületért s a kormány Szegedre költözése
XXVII. Az alvidéki s az erdélyi hadmüveletek
XXVIII. Vácztól-Debreczenig. Haynau Budapesten és Szeged alatt
XXIX. A kormány Aradon s a döntő csata Temesvárnál
XXX. A kormány lemondása. A világosi fegyverletétel
XXXI. A magyar sereg feloszlása, Komárom átadása s a véres napok

ÉLETRAJZOK.
Báró Baldacci Manó
Bakonyi Sándor báró
Répássy Mihály
Schweidel József
Perczel Mór
Móga János
Görgey Arthur
Kiss Ernő
Gróf Teleki Ádám
Holtsche Ferencz
Ivánka Imre
Bem József
Vetter Antal
Benitzky Lajos
Czetz János
Klapka György
Gróf Dembinszky Henrik
Guyon Rikhárd
Aulich Lajos
Török Ignácz
Pöltenberg Ernő
Dessewffy Arisztid
Vécsey Károly gróf
Nagy Sándor
Damjanics János
Tóth Ágost
Wisoczky József
Lázár Vilmos
Gróf Leiningen Károly
Asbóth Lajos
Kmetty György
Lenkey János
Kazinczy Lajos
Gáspár András

---

Előszó

"Csak az Istent illeti meg joggal az "Ur" czím s a szabadság jobb, mint az élet!"

Ez egyszerű és mégis tartalomdús szavakat a testté lett Igének, a világ Megváltójának egyik tanítványa vágta a gőgös római Quirinus szemei közé.

És az isteni mester tanítványának igaza volt!

A szabadság jobb mint az élet, mert szabadság az Isten. A ki a szabadságot imádja: az az Istent imádja s a ki a szabadságért küzd: az az Isten harczosa.

Az Isten: e föld minden férgének Istene, s a ki képére teremtetett, az szolga nem lehet, annak szabadnak kell lennie, a szabadság pedig csak testvért, csak egyenlő jogokkal felruházott felebarátot, de urat, zsarnokot nem ismer, s éppen azért az ellen, a ki igát farag a népek nyakára: a világ alkotója megteremté a vasat!

Ime, ez az 1848-49-ik évi magyar szabadságharcznak a szűk, de fényes keretbe szorított magyarázata! S a midőn e szabadságharcz történetének a megírásához fogok, nem akarok a politikai pártoknak a kedvében járni, nem szándékom senkit megsérteni, egyedül csak az igazság lebeg szemeim előtt s azon szent czél, hogy a magyar szabadságharcz története kedves otthont leljen a magyar nép szivében, hogy a legutolsó kunyhóban is ápolják a haza- és az alkotmányszeretetet, a nemzet nagyjai, vértanúi s névtelen hősei iránti kegyeletet; hogy a nemzet minden fiának kebelében élő legyen ama hit, mely szerint az isteni Gondviselés nem azért tartotta fenn egy ezredévig a magyart, hogy az ó-kor népeiként megsemmisüljön, hanem azért, hogy a szabadság, testvériség s az egyenlőség zászlaját fennen lobogtassa a jövő századok népei számára; legyen mindenki meggyőződve arról, hogy az idő, a kor szelleme s a köz-érzület fel fogja a magyar államot ama polczra emelni, a melyet ezredéves multjánál, szabadságszereteténél, törvénytiszteleténél, nemes lelkületénél, s amaz imádatnál fogva megérdemel, a mely imádattal Szent István koronája iránt viseltetik.

Az a czélom, hogy Kárpátoktól Adriáig e hazának minden polgára, legyen az szegény, jómódú avagy gazdag, Vesta-tűzként ápolja ama szent eszméket, melyek a szabadságharczot szülték, s a melyeket a szabadságharcz szült s ha szükséges, a szabadság vértanúinak magasztos példáját követve, mindenki megtanuljon a hazáért, az alkotmányért, a nemzet szabadságáért meghalni. Mert hát:

"Tudjátok-e, mi a haza?
Mindnyájunknak szent bölcsője,
Őseinknek pihentető Szép virágos temetője;
Mindnyájunknak édes anyja,
Híven ölel kebelére.... Érte éljünk, ha kell, haljunk!
Áldás minden porszemére!
- Bár hová vet is szerencsétek,
A hazát hűn szeressétek!"

és mert a "szabadság csak annak való, kinek lelkében él annak a szelleme!"

Brankovics György.

---