Szádeczky-Kardoss Lajos
Szerémi György élete és emlékírata
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ.
BEVEZETÉS.
I. Szerémi György életrajza.
II. Szerémi munkájának tartalma és szerkezete.
III. Szerémi történetírásának méltatása s kritikája.
Előszó
Szerémiről írt kútfő-tanulmányomat egy-két megjegyzéssel kell bevezetnem.
A munka két részből áll. Ez az első rész (I-III. fejezet), melyet a M. Történelmi Társulat márcz. 3. gyűlésén felolvastam, s mely az író életrajzával, műve ismertetésével és kritikájával foglalkozik, Szerémi nyomatott szövege alapján készűlt (s utólag a bécsi codex alapján javíttatott); a második rész (I- IV. fejezet) Szerémi kézírati példánya alapján készűlt s a kiadás hibáit és hiányait van hívatva kijavítani és pótolni.
Midőn az első részszel elkészűltem, éreztem, hogy Szerémi munkája kiadásában sok hibának kell lenni, s nehogy ezek alapján téves következtetésekre jussak, látni kivántam a kézíratot. A codexet Bécsből lekéretvén s összeolvasván, százakra menő hibát, eltérést, kihagyást találtam. Így keletkezett munkám második része, a mely a kiadás hiányait tűnteti fel és pótolja addig is, míg az emlékírat új kiadást érne.
Ez által munkám feladata és jellege megváltozott és sulypontja erre a második részre szállott át. S minthogy így leglényegesebb részét egy akadémiai kiadvány kritikája, javítása és pótlása képezte, ki kellett kérnem az első részt is a Történelmi Társulattól s a másodikkal együtt az Akadémia foruma elé adni.
Mindez néhány hónappal késleltette munkám kiadását. S ez alatt az idő alatt (a véletlen különös találkozásából) Szerémiről egy az eddigieknél nagyobb és jobb munka jelent meg, Erdélyi Lászlótól. Sajnálom, hogy erre a munkára (mely az én tört. társ. felolvasásom után másfél hónappal jelent meg) teljesen sajtókész munkámban többé nem reflectálhattam; munkám actualitását az által csak fokozhattam volna; de ahhoz kellett volna átalakítanom kész dolgozatomat, a mi megjelenésében még inkább késleltette volna. - Megjegyzéseimet tehát Erdélyi munkájára másutt fogom megtenni. Itt csak annyit constatálok, hogy ítéletünk sokban találkozik, sokban eltér egymástól. A találkozás okát nem keresem valami csodás divinatióban; abban sem, hogy neki alkalma volt felolvasásomat meghallgatni, hanem egyszerűen abban, hogy mind a ketten egy és ugyanazon alapon és forrásból, Szerémi munkájának beható kritikája alapján dolgoztunk s így egymástól távol és függetlenül hasonló következtetésekre juthattunk. A miben pedig itéletünk és felfogásunk eltérő, az nagyrészt onnan származik, mert én a kéziratot is áttanúlmányozva, a kiadás hibái és hiányai által több téves következtetést elkerűlhettem, a mibe Erdélyi beleesett. Így pl. messzemenő következtetést épít arra a feltevésére, hogy Szerémi a Lajos király haláláról szóló kesergő levelet nem is ismerte, nem hogy írta volna, s kisüti, hogy ki (Tatai) írta; ebből indúl ki a codex másolat voltának bizonyítására; ebből jut téves következtetésre Lajos király halála kérdésében. Pedig mindezt az okoskodást (9-12 és 121-131. l.) egyetlen szóval megdönti Szerémi kézirata, a mely utolsó lapján (a mi a kiadásból csodálatosképen kimaradt s én közlöm pótlásul) elmondja, hogy ezt a levelet ő maga írta. (Hogy Tatainak mennyi része van benne, azzal munkám végén én is foglalkozom.) Ép ily ingatag alapon áll Erdélyinél Szerémi nyelve és irálya méltatása, a hol több következtetése sajtó- és másolási hibákon épűl. Ily tévedésektől engem megóvott a kézírat tanulmányozása. Hogy egyébként munkám mennyit ér, annak megitélését az elfogúlatlan kritikára bízom.
A munka két részben jelenik meg, részint azért, mert ez az első már magában is meghaladja az akadémiai értekezések szűkre szabott keretét; főkép pedig azért, hogy a második rész ("Szerémi Emlékírata kiadásának hiányai") mellékelhető legyen a kiadásnak még készletben levő példányaihoz.
Kolozsvárt, 1892. május hó.
Szádeczky Lajos.