születünk, vagyunk mint egy nagy kotta
szürkülő lapjain a hangjegyek
e „zeneművet” vajon ki alkotta
néhány lágy akkord csupán az életed
vagy forte hangzással rikoltó dallam
de a „karmester” a lét néha beint
hangszered még szól egyre halkabban
szél süvít szakad a kotta húr megint
s tétovázó kósza délutánok
csengője jelzi hogy még itt vagyok
és néha fájó apró szóvirágok
mezején sétálva lopok napot
a mű vége csupán néhány taktusra
lassan új kotta kerül az állványra
ajánlás
herceg ha felharsan az égi kar
a szférák zenéje áramlik tova
érzéseinkbe... talán... belemar
sötéten kúszik be álmainkba
legyél hát te a vezénylő pálca
ki a finálét majd dirigálja