(tükörvers)
véget ért sok csodálatos álom
mert átvirrasztott szürke éjszakákon
lázad az elme önmagán dohogva
ég az „erdő” a létet füst borítja
de harmat után riadót fúj a nap
üszkös romok mi a múltból marad
lázad az én hisz fejben dől el minden
gondolkodni ész kell mi van ha nincsen
gondolkodni ész kell mi van ha nincsen
lázad az én hisz fejben dől el minden
üszkös romok mi a múltból marad
de harmat után riadót fúj a nap
ég az „erdő” a létet füst borítja
lázad az elme önmagán dohogva
mert átvirrasztott szürke éjszakákon
véget ért sok csodálatos álom...