tágra zárt szemeddel mond mit látsz ma
belső képernyőd mit vetít eléd
vastag kosz mocsok közt botladozva
érzed-e már a lét milyen nehéz
repedt üvegű ablak törött kerettel
a fény még talán utat tör magának
vágyak elszállnak csak álom cserepek
tétován még néha visszajárnak
a jövő előtted csont-soványan áll
szálkás újakkal még képeket rajzol
szemben a tükör csak ráncokat talál
a tavasz már ismét érzelmekről szól
kopott gitáron újra szól a dal
néha kicsit fals de mindig felkavar
ajánlás
herceg a szerelem nem korhoz kötött
még élünk kell e nagyszerű varázslat
higgyük ifjúságunk visszaköltözött
szív helyett csupán az ízület fájhat