ki mondja meg „cethal gyomrából” mikor jöhetek elő
sötéthez szokott szemem nem lesz-e könnyező
a fény bánt-e majd vagy némán csak elfogad
cérnaszál függő idegek mily mesét mondanak
a sötétség már taszít de talán a fény se vonz
csendben kuporgok itt mint egyszerű bolond
te jársz eszembe lázasan céda rongyos élet
pokol lovasa szántja fölöttem a szürkeséget
én vergődöm közben a lét s idő megáll
kérdés merül fel bennem a kapunál valaki vár
ha igen tényleg ő lesz kiért egy élet is kevés
lázas álmokat kerget menekül már a józan ész
ki innen érte s értem szóljon újra a dal
édesen búsan mindegy a zene mindig felkavar
mert álmodom róla csendben évek óta már
szeretlek szeretlek csak magamban szabad madár