Nem kell nekem a ti istenetek!
Okos a világ, gyáva, beteg.
(Szabó Lőrinc: Szédület)
hány istent imádunk itt ezen a bolygón
vagy mind ugyanaz csak más a neve
az isteni intelem már nem szólhat bele
mit teszünk egymással vágyón vagy vádlón
vak hittel ölnek gyűlölnek aláznak
lábbal tiporva már az isteni törvény
leginkább dúl az önös érdek önkény
nincs ki véget vessen a harácsolásnak
de eljön az óra mikor tornyok dőlnek
hiábavaló lesz a dogmák jajszava
és lefoszlik a liturgia misztikuma
természet erői a felszínre törnek
az égbe kiáltott kántált imák
a zsoltárok hangja is egyre halkabb
megúszni nem lehet nincsen tovább
a föld az embertől végre megnyugodhat