véget ért sok csodálatos álom
most átvirrasztott szürke éjszakákon
lázad az elme önmagán dohogva
ég az „erdő” a létet füst borítja
de harmat után riadót fúj a nap
üszkös romok mi a múltból megmarad
lázad az én hisz fejben dől el minden
gondolkodni ész kell mi van ha nincsen
mi egyiknek öröm másiknak bánat
szeretethiányos lett ez a század
hívők „gyilkolják” egymást halomra
most ki kinek az udvari bolondja
tört tükörben sok kis részlet a kép
szél fújja mocskot felseperni nehéz
egyszer talán majd megtörik az átok
de addig csak sűrű sötétben jártok
ajánlás
herceg csupán néhány apró kérdés
ha van előre út van-e visszatérés
magyarok istene mért fordult el tőlünk
minden bűnünkért százszor megbűnhődtünk
lesz-e béke újra ebben a kis honban
vagy szél zörget csontokat egyre hangosabban