megleltem egy tarka délibábban
kusza kopott szép emlékeim
fájó lelkem csendes kómájában
nézem ahogy tűnik tova mind
talán egyszer álmokat kergetve
emlékedre is majd rálelek
tova tűnni felszívódni a fénybe
pitypang álmok fodrain megyek
a céda élet álomzáporából
hamis félszavak kacsintanak rám
a vigyorgó szellemlovasokkal
naponta vívom meg csatám
szóvirágok kötött csokraiban
rejtőzik néhány ami nem hamis
elmúlt évek csendes távolában
látom közeledni árnyam magam is
terhem cipelem kendőbe kötve
összecsomózva durván sarkait
botot adott a sorsom kezembe
gyógyítva szárnyam nyílt töréseit.
ajánlás
herceg az álmok tévútra visznek
törött cserepeken vezet itt az út
felemelt fejjel feszülök a szélnek
tudom elérem majd azt a kaput
szabad lényem ott ragyog majd újra
visszajutva a fényes csillagokba