"Cipőmre nézek: fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne."
(Petri György: Mondogatnivaló)
derekamon öv cipőmben fűző
kezemen még nincs ott a bilincs
kimennék de zárva az ajtó
zárban nincs kulcs nincsen kilincs
falakon át ajtók nélkül
koszos opálos üvegen át
színes világ csendben beszürkül
tört tükörben nem látok csodát
zajos az élet csendre vágyom
csend van akkor hiányzik a zaj
a lét néha eltorzult álom
de apró csodákat utadba hajt
utak futnak minden irányba
egyet ki kell választanod
jó a döntés vagy rossz irányba
indultál később megtudod
bezárt falak közt nincsen élet
savanyú a lét olyan avítt
de míg élek bontok remélek
ajtót kilincset kulcsot amit
ha jól használok leomlanak
a körbe záródó szürke falak
ajánlás
herceg mért engeded meg
hogy épüljenek szürke falak
az ember egykor a jóra termett
ma Káin fokosa hagy nyomokat
a csend bezár az ordítás elnyom
a rossz eltapossa most is a jót
talán tényleg csak vágyálom
megélni még néhány ezredfordulót