„S, hogy mindazt, amihez közöm van
dédelgessem, védjem, javítsam:
ez már gondom, jogom."
(Benjámin László: Örökké élni)
Megtetted-e mindazt mi kért az élet?
Óvd, védd e hazát és az emberséget
ne feledd, hisz ő is egy magyar,
vagyona nincs, testet csak rongy takar.
Vagy „nyugger” ő és ledolgozott élet
mögötte. Te tudod miről beszélek?
Hisz dönteni felette oly egyszerű
nem elég, hogy fáj már az élet, legyen keserű.
Dolgozna itthon, de apró a pénz.
Te mondod: negyvenhétezerből is megélsz,
holott zsebedben milliókat forgatsz,
de teret engedsz a megtévesztő szónak.
Stadion épül itt már stadion hátán,
de a kórházakba, hosszú várólistán
át vezet az út, s ha pénzed nincsen,
mire odajutsz már életed sincsen.
Az agymosott és félrevezetett tömeg
issza a szavakat és nem érti meg:
neki nem lesz jobb, hisz „asztalhoz” nem juthat,
csupán egy-egy konc miért marakodhat.
ajánlás
Herceg, a teremtést elbaltázta isten.
Gazdagnak ad mindent, a szegénynek nincsen
csak a robot és néhány apró fillér,
ő küzd, fáradozik és fizet mindenér'.
S ha a lába alatt megcsúszik a talaj,
kivándorol innen, mert ő is élni akar.
Egymásnak feszül itt a magyar és magyar,
békétlen népség, százfélét akar.
Párbeszéd nincs, de ütésre lendül ökle.
Adj uram békét, most és mindörökre.