itt élek én az ég alatt
a csend mutat csak új utat
vágyom rá mit nem szabad
hulló csillag álmokat
fény szitál a ködön át
percek napok záporát
mit megélek csak az enyém
emléke gyakran visszatér
törtető kis csenevész
kósza álmok sora vész
oda hol megszűnt az út
hová létem majd kifut
zaj-gazos a lételem
mely átgázol a létemen
de cseppnyi sugár ha elér
szívcsakrámon nem lesz dér
egyszer úgyis megszakad
a gázos gőzös folyamat
csendben mormolom majd én
e világ már nem enyém